Atlétaként hozta hazánkba a kézilabdát
Cséfai (Cséfay) Sándor először atlétaként kezdett el sportolni, utána komoly szerepe volt a kézilabda magyarországi meghonosításában. Atlétikában az 1927. évi prágai és az 1929. évi nürnbergi munkásolimpián az ötpróba győztese volt. Osztrák barátja, Frana Stenzl meghívta egy új sportág bemutatójára: az ún. „Handball” hatalmas sikert aratott a jelenlévők előtt, és a bemutató mérkőzés osztrák és német tagjai nem győzték az érdeklődőknek magyarázni az új játék szabályait, ígéretet tettek újabb mérkőzésre, további tájékoztatókra. Magyarországon addig a kézilabda különböző változatait (hazena, tenyérlabda stb.) ismerték, Cséfai már a ,,handball" játék ismeretében tért haza Magyarországra, és magával hozta az első szabályos kézilabdát és a játék szabálykönyvét is.
Irányította mindkét nagypályás válogatottat
Itthon 1927. szeptember 16-án, a Tarnai-réti pályán játszották az első hivatalos klubok közötti nagypályás kézilabda-mérkőzést, az UTE és a VI. kerületi SC között. Cséfai 1936-ban a berlini olimpiai 4. helyezett, az 1938. évi világbajnokságon pedig a bronzérmes magyar válogatott tagja volt. 1930-tól 1941-ig nyolcszoros magyar bajnok, 1931-től 1938-ig 14-szer hívték be a magyar válogatottba. Ő volt a egységes kézilabdajáték magyarországi kialakítója. 1933-ban, a Nemzeti Sportban javasolta először egy kézilabda-szövetség megalakítását, mely még abban az évben meg is valósult, és természetesen alapító tagja volt a Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetségének. 1937-től játékvezetőként is tevékenykedett, emellett 1937 és 1945 között a női nagypályás, majd 1947–1949 között a férfi nagypályás válogatott szövetségi kapitánya lett. 1957 és 1958 köüzött egyébként ismét ő vezette a magyar válogatottat.
Szakíróként is jeleskedett
1946-ban kezdeményezésére Magyarországon áttértek a kispályás játékra, 1951-től kispályás magyar bajnokságot is kiírtak. Edzői pályafutásának elismeréséül 1961-ben a sportág első magyarországi mesteredzői kitüntetését kapta meg. Szakcikkei különböző lapokban jelentek meg. 1946-tól 1950-ig a Kézilabda Híradó felelős szerkesztője, 1949-től 1951-ig pedig a Sportvezető szerkesztője. 1955-ben a Teke Hírközlő felelős kiadója lett. Kispályán bajnokcsapat edzője lett 1953-ban (Bp. Dózsa SE) és 1959-ben (Bp. Spartacus), 1963 és 1974 között a Vasas férfi és női csapatának edzője. Emlékét a Budapesti Kézilabda Szövetség 1983-tól a Téli terembajnokság legmagasabb osztályú csoportjának elnevezésével őrzi. 2004-től elindult a Cséfay Sándor nevét viselő utánpótlás-nevelő program a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai irányításával.