Csák

Ibolya

Csák Ibolya Budapesten született, édesapja Csák József bírósági tisztviselő volt, édesanyja, Zóna Irma a Pénzjegynyomdában dolgozott. Az eleven kislány gyermekkorában színésznő szeretett volna lenni, és mivel mozgékony volt, szeretett táncolni, tizennégy évesen beíratták sportolni. 1929-től a Nemzeti Torna Egylet tornásza volt, majd ahogy lehetett, átigazolt az egyesület 1932-ben megalapított atlétikai szakosztályába. A következő évben már magasugrásban versenyzett, és a fűrészporral felszórt teremben végrehajtott 135 centis ugrásával fel is keltette a szakma érdeklődését, a Nemzeti Sport egyenesen „új csillagnak” nevezte. Ezt már harmadik versenyén igazolta, mikor beállította a 149 centis akkori magyar rekordot, és bár a léc 150 centin volt, a bírák a sikeres ugrás után, hosszas tanácskozás végén csak a beállítást állapították meg. Az addigi csúcstartó, Vértessy Katalin egy kicsit duzzogott is, hogy már nem ő az egyedüli, nem is akart kezet fogni Csákkal, de később nagyon jó barátnők lettek. Csák Ibolya 1935-ben összeházasodott Kádár Lajossal, aki végig támogatta, ha kellett, még az edzésein is segédkezett, gereblyézte a homokot. Az edzője a távolugró bajnok Balogh Lajos lett, aki megtanította neki az átlépős módszert akkoriban felváltó, újszerű Porter-stílust, vagyis a fékező kitámasztást és az ugrás síkjára merőleges ollót, amivel a következő évben már öt centit javított a legjobbján, egyben az övé lett az új magyar csúcs is.

Mindössze három éve versenyzett, mikor eredményeinek köszönhetően 21 éves korában bekerült a berlini olimpiára utazó magyar csapatba, a válogató versenyen közel húsz centivel győzte le hazai riválisait, sőt, a világcsúcstól is csak négy centivel maradt el. A német fővárosba azonban nem tarthatott vele az edzője, így annak edzésterve alapján egyedül kellett befejeznie a felkészülést, és talán kora miatt még a hazai sportsajtó sem számolt vele éremesélyesként, a legnagyobb favorit a tizenhat éves, világcsúcstartó angol Dorothy Odam volt. Csák legnagyobb ellenfele egyébként a német a Margaret Bergmann lehetett volna, akit zsidó származása miatt kizártak a sportegyesületéből, és formahanyatlásra hivatkozva nem engedték indulni az olimpián sem, melynek döntőjére 1936. augusztus 9-én került sort. Csák utólag bevallotta, nagyon motiválta, hogy néhány órával azelőtt Csik Ferenc száz méteres gyorsúszásban legyőzte a verhetetlennek hitt japán triót, Jusza Maszanorit, Arai Sigeót és Tagucsi Maszaharut. „Amíg az öt perc szünetet nem hirdették, teljesen nyugodt voltam. Mikor kihirdették, hogy öt perc múlva folytatják a versenyt, belső remegés fogott el. Szerettem volna már túl lenni a dolgon. Valaki megsúgta, hogy Csik győzött az uszodában. Rettenetesen örültem, ez erőt adott nekem is és talán ennek köszönhetem, hogy átugrottam a 162 centit” – nyilatkozta az Est tudósítójának. A tizenhét fős női magasugró mezőnyből a végére hárman maradtak, a 160 centit csak Csák, Odam és a hazai közönség előtt versenyző német Elfriede Kaun tudta átugrani, igaz, a 162 centivel már egyikük sem bírt. Az akkori szabályok szerint a holtversenyt új ugrással kellett eldönteni, így a három atléta még egyszer próbálkozhatott a 162 centivel, amit egyedül az izgalmában a körmeit lerágó Csák Ibolya tudott átvinni, így az övé lett az aranyérem, igaz, az eredmények közé a 160 centis ugrást vezették fel.

Hazatérése után győzelméért ötven pengő pénzjutalmat kapott, és egy lelkes német bútorasztalosnak köszönhetően egy intarziás asztalt. A civil élete is jó irányba fordult, hiszen bár az olimpia előtt elutasították, utólag mégis felvételt nyert a Nemzeti Bank pénzjegynyomdájába, sőt, férje is alkalmazásba került ugyanott, mint köztisztviselő. A versenyzést a munka mellett is folytatta, 1937-ben megpróbálta megdönteni a világcsúcsot, de nem sikerült neki. Legkülönösebb győzelmét két évvel később aratta a berni Európa-bajnokságon, ahol eredetileg 164 centis magyar csúccsal lett második, de az őt 170 centis világcsúccsal legyőző, már akkor is gyanús, zengő baritonjáról felismerhető német Dora Ratjent utólag kizárták, ugyanis kiderült, hogy civilben Hermann Ratjen álnéven pincérként dolgozik. Egy rendőri igazoltatás során ő maga is bevallotta, hogy bár az iratai alapján nő, valójában férfi, és bírósági eljárás végén a nevét az irataiban Heinrichre változtatták, minden sporteredményét törölték. Ez viszont azt is jelentette, hogy Csák Ibolya lett az 1938-as Eb győztese női magasugrásban, az aranyérmet postán küldték el neki, az ott ugrott 164 centi pedig huszonnégy évig maradt magyar rekord, csak 1962-ben tudta megdönteni Mihályfi Éva.

Csák Ibolya a következő évben, 23 évesen visszavonult, kilencszeres magyar bajnokként, hétszer magas, kétszer távolugrásban diadalmaskodott, amiben egyébként szintén volt országos csúcstartó. A második világháború után még megpróbált visszatérni, de az 1948-as, londoni olimpiára már nem jutott ki. Családjával a főváros 12. kerületében élt, férjével két gyermekük született, 1940-ben Ibolya és 1942-ben Attila. Budapesten négy polgárit végzett, 1970-ig a pénzjegynyomda telefonközpontjában dolgozott, de az alacsony jövedelme miatt a munkát utána sem hagyhatta abba, amit egészen 1993-ig egy orvosi rendelőben végzett. 1990-ben az újjáalakult Nemzeti Torna Egylet tiszteletbeli elnökévé választották, 1996-tól pedig már neki is járt az olimpiai bajnokok járadéka, sokáig ő volt a legidősebb itthon élő olimpiai bajnok. Csák Ibolya 2006. február 9-én, 91 éves korában hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.

• olimpiai bajnok (1936) • Európa-bajnok (1938) • 7x magyar bajnok magasugrásban (1933–1939) • 2x magyar bajnok távolugrásban (1937, 1939) • Toldi-aranyérem (1936) • a Halhatatlanok klubjának tagja (1993) • Mező Ferenc-emlékérem (1994) • a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995) • Csik Ferenc-díj (2001) • Nemzetközi Fair Play életmű-díj (2005)