Nehéz kezdetek a vízen
A fiatal Borka Gyula iskolásként kortársaihoz képest nehéz helyzetben volt. Két és fél éves korában szamárköhögést kapott, amelyből „emlékbe” egy tüdőasztma maradt hátra. Az alsó tagozatot még úgy járta végig, mint a többi társa, de aztán 14 éves koráig felmentették tornából. Akaratos gyerek volt, nem tudta elhinni, hogy számára a testmozgás csak a szobában elvégezhető három fekvőtámaszt jelentheti. „Szakközépben az első napok egyikén megkértem a padtársamat, aki már jó haverom is volt, és tudtam, hogy kenuzik, vigyen le magával az edzésére. Szerettem volna olyan erős és szívós lenni, mint ő […] Lementünk hát a KSl-be.” Itt azonban nem tudta teljesíteni a felvételhez szükséges gyakorlatokat. Tovább keresgélt, az MTK-VM-be habozás nélkül felvették. Egy fiatal, teljesen kezdő edző, Kincses Lajos kezdett vele foglalkozni. „A mai napig jó barátom. Türelmes, alapos, nagyon jó edzőnek tartom. Nagy szavak, de ő vezetett be a sport rejtett szépségeibe. Nagyon sokat köszönhetek neki.” Szerencsére asztmás állapota az edzésektől folyamatosan javult.
Áttérés az atlétikára
A ranglista élére futott
Bár Borka Gyula nagyon megszerette a vizet – „a legjobban hallgatni és beszélgetni a Dunán lehet” –, nem tudott beletörődni középszerű eredményeibe. 1978 augusztusában kezdett el futni járni a Volán-pályára. Eleinte úgy gondolta, megfér a két sportág együtt, aztán amikor október 18-án Kárai Kázmér (ő is újonc edző volt) elvállalta őt, átbillent a mérleg nyelve. Egyre többet, egyre jobban futott. Így kezdett el 19 évesen atletizálni. Az első maratonit 1980-ban, 21 évesen futotta, 2:18:13-as I. osztályú eredménnyel második lett. Ha nem is rohamléptekben, de határozottan fejlődött. 1985-ben volt először válogatott, s bár magyar bajnokságot akkor még nem nyert, többször állt már a dobogó másik két fokán. Tízezer méteren vezette a ranglistát, s abban az évben az egyetlen maratoni versenyén (ez a tizedik a sorban) 2:14:02-es, kitűnő idővel negyedikként ért célba Nyugat-Berlinben. 1991-ben a japán Suzuki-gyárhoz szerződött, és a később nyolc évig a szigetországban élő Borka Gyula az az évi legjobb magyar eredményt a fukuokai nemzetközi versenyen érte el (2:13:56). 1992-ben a franciaországi La Fleche-ben rendezett nemzetközi atlétikai versenyen 25 000 méteren, pályán 1:16:09-es eredménnyel országos csúcsot ért el. A barcelonai olimpián maratoni futásban szerzett 38. helyezése mellett a berlini maratonin elért negyedik helyét tartja a legnagyobb sikerének.
Legjobb eredményei
Hétszer futott 2 óra 15 perc alatt maratonit, ebből négy alkalommai 2:13-mal kezdődő eredménnyel ért célba. A legjobbját 1992 szeptemberében Lille-ben érte el: 2:13:15 óra alatt teljesítette a távot. Ugyanebben az évben országos csúccsal (1:16:09-es idővel) ért célba 25 000 méteren, és rajthoz állhatott a barcelonai olimpián is (a 38. helyen zárt). Az országos bajnokságokon 1981 és 1990 között csapatban kilenc alkalommal állt a dobogó legfelső fokán, egyéniben két ezüst- és egy bronzérem tulajdonosa. Pályafutása során négyszer viselhette a nemzeti válogatott trikóját, 10 000 méteren és maratoni futásban képviselve az országot.