Egy súlyos bokasérülés után hagyta abba a futballt
Béres Ernő 1928. július 30-án született Miskolcon, majd 1936-ban a családjával Dunkeszire költöztek, mert édesapját áthelyezték a járműjavító műhelybe. Itt végezte el az általános iskolát, majd a váci piarista gimnáziumban tanult tovább. Sportolni 1942-ben kezdett, először a labdarúgással ismerkedett meg, és egy súlyos bokasérülés után 1945-ben váltott végleg az atlétikára, mivel szülei nem engedték vissza a futballpályára. Már korábban felfedezték a futótehetségét, első gimnazista korában a nagyok között harmadik lett egy iskolai futóversenyen. Első edzője Keszthelyi János volt a Dunakeszi Magyarság Egyesületben, ahol 1949-ig sportolt, és a mezei futóversenyeken már több sikert is elért. Ifjúsági atléta korában egy vasutas bajnokságon 800, 1500 és 3000 méteren is legyőzött mindenkit, pedig az egyesületnek csak egyetlen szöges cipője volt, azt cserélgették egymás között a sportolók.
Első válogatott versenyén legyőzte a legendás Emil Zátopeket
1948-ban felvették a Testnevelési Főiskolára, ahova a következő évben át is igazolt, és miközben ő a nyári olimpiára készült, párhuzamosan 1952-ben szerezte meg a testnevelő tanári diplomát. Az egyik legjobb éve 1951 volt, 1500 métertől 10000-ig minden hazai ranglistát vezetett, abban az évben magyar futó nem győzte le, csak a cseh Stanislav Jungwirth, ő is csak egyszer. Egy év múlva mutatkozott be a válogatottban egy pozsonyi cseh-magyar válogatott összecsapáson, ahol legyőzte a korszak legjobb futóját, Emil Zátopeket. Emlékezetesre sikerült a 24. születésnapja, aznap rendezték a férfi 5000 méteres olimpiai döntőt, a mezőnyben Zátopekkel, aki meg is nyerte a finálét, Béres a hetedik helyen végzett. A főszáma egyébként az 1500 méter volt, melyen összesen háromszor javította meg az országos csúcsot, de felsőbb utasításra az olimpián 5000 méteren indult, mert azt mondták, ott több az esélye. 14:24.8-as ideje országos csúcs volt, amivel éppen edzője, Kelen János rekordját döntötte meg.
A Népstadion első világcsúcsát futotta a váltóval
A Béres Ernő, Garay Sándor, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor alkotta 4x1500 méteres váltó 1953. szeptember 23-án tizenöt másodperccel megdöntve a világcsúcsot, 15:29.2-vel új rekordot futott az egy hónapja átadott Népstadion salakos pályáján, így az volt első világrekord az új építményben. Készült az 1956-os Melbourne-i olimpiára, hogy újra elinduljon 5000 méteren, de egy súlyos Achilles-sérülés miatt végül nem jutott ki. A magyar válogatottban 16-szor szerepelt, hatszor nyert magyar bajnokságot, három távon volt országos csúcstartó. Sportolói pályafutását 1959-ben fejezte be, de a futás élete végéig megmaradt, 1984-ben indult az első senior országos bajnokságon, Szolnokon. Huszonöt éven át a budapesti Agtártudományi Egyetemen tanított testnevelést, tanítványaival rendszeresen járt futni a Hármashatárhegyre. A BEAC-ban edzősködött, volt a magyar szövetség szakmai vezetője, és több mint 66 éven át tevékenykedett versenybíróként. 2006-ban a Vasas Örökös Tagjává választották, 2013-ban megkapta az Aranygyűrű-kitüntetést is. Szabadidejében szeretett horgászni Dunakeszin, emellett futott és úszott is rendszeresen. A budapesti atlétikai világbajnokság előtt, 2023 áprilisában hunyt el, 94 éves korában.
A hitvallásom az, hogy meg kell tenni napi tízezer lépést. A futás nem engedi, hogy megöregedjek, így a gyermekeim és az unokáim sem csúfolnak az öregségemmel. Sportolás közben pedig az agyam képes élvezni a szép természetet.
“„