Bauer

Rudolf

Bauer Rudolf Ignác Boldizsár 1879. január 2-án született Budapesten, háromgyerekes dunai hajómolnár családban, apai nagyapja, Bauer Mihály 1821-ben telepedett le a magyar fővárosban, miután Bécsben és Münchenben tanult festő- és szobrászművészetet. Édesanyja a tuberkulózistól való félelmében igyekezett gyerekeit egészségesen nevelni, Rudolf pedig számos sportágban tehetségesnek bizonyult. Eleinte úszott és evezett, majd 1895-ben, tizenhat évesen birkózásban szerezte első győzelmét. 1897-ben alapító tagja volt Budapesti Torna Club labdarúgócsapatának, mely az első volt az országban. Itt kezdett atletizálni is, a diszkoszvetés lett az első számú sporttevékenység az életében, miután néhány héttel azután, hogy a szert először a kezébe vette, első versenyén, 1896. augusztus 9-én, Siófokon 26.30-cal diadalmaskodott. Egy évvel később, ősszel megnyerte hazánk első, nem hivatalos országos bajnokságát 30.50-ös eredménnyel – azét nem hivatalos, mert a tornaszövetség rendezte, így a Magyar Atlétikai Szövetség nem ismerte el. Miután 1898-ben elvégezte a budapesti főreáliskolát, joghallgatóként kezdte meg tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, de a sportolást sem hagyta abba. Sőt, az akkor nagyon népszerű füleslabda segítségével, amely egy kétkilós, mintegy harminc centiméter átmérőjű, tömött bőrlabda volt, kikísérletezte diszkoszvetésben a fordulásos (piruettes) technikát, aminek a lényege az volt, hogy fordulattal vett lendületet, és amellyel 1899-ben 31.20-as, 1900-ban pedig 33.21-es és 33.45-ös, nem hivatalos magyar csúcsot állított fel.

"Az athéni olimpián jelenlévő magyar sportvezető, Iszer Károly hazahozott néhány diszkoszt. Megmutatta nekünk a kétféle stílust. Mi, fiatalok azonnal megpróbálkoztunk mindkettővel, az ógörög stílus hamarosan kiszorította az amerikai, Garrett-féle módszert. 1899-ben és 1900-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója voltam, és ott már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Mivel a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele, és újítással próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre, eszembe jutott, hogy füleslabda-módra, forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen 33.21 méterrel legyőztem Crettiert, a MASZ legjobbját is” – írta ő maga az újításáról. Közben jogi tanulmányait otthagyva beiratkozott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára, melynek csatlakozott az atlétikai klubjához, előbb szertárosként, majd ifjúsági elnökként, a budapesti próbaversenyen pedig az általa említett Crettier Rezsőt is legyőzve kvalifikálta magát a párizsi olimpiai játékokra. Edzője nem volt, de tagja lett a tizenhét tagú magyar olimpiai csapatnak, és szponzorok híján a családi legendárium szerint két másik társának is ő állta az utazási költségeit. A francia főváros nevéhez fűződik az egyik leggyengébb, legfelületesebb olimpiai rendezés, mivel a szervezők a sporteseményt a világkiállítás mellékeseményének tekintették csupán. A diszkoszvetést például a Bois de Boulogne parkjában rendezték, az atlétáknak egy két és fél méter oldalú, négyszög alakú területről kellett eldobniuk a szert a fák és bokrok között. A tizenöt fős mezőnyben Bauer Rudolf bizonyult a legjobbnak, a selejtezőben 38.10-es, illetve a döntőben elért 36.04-es dobásával, amiért aranyérmet ugyan nem kapott, csak ajándék gyanánt egy kimunkált, ezüst cukortartót, amit ráadásul postán küldtek el neki utólag.

„A párisi győzelem után a jelenlévő »sportszakértők« a legalaposabb vizsgálat alá vettek, pontos méreteket csináltak a testalkatomról és győzelmemet karom és derekam »abnormis«” hosszúságával igyekeztek magyarázni, mert nem tudták elképzelni, hogy akadjon egy magyar, aki legyőzi az atlétika nagymestereit, az angolokat és amerikaiakat” – írta később olimpiai győzelméről, amely kisebb botrányba fulladt. Az eredményhirdetéskor ugyanis a tiszteletére előbb az amerikai, majd az osztrák himnuszt kezdte el játszani a megzavarodott zenekar, a történet egyik verziója szerint végül kiegyeztek egy csárdásban. Bauer olimpiai győzelme idején csak huszonegy éves volt, de sikeréért itthon sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kapott. Az olimpia után már csak kisebb vidéki versenyeken indult, saját bevallása szerint diszkoszvetésben 43 méterig jutott, illetve 1901-től a Pannóniai Evezős Klub verhetetlen nyolcasában ült, sokoldalúságát bizonyítja, hogy nemcsak úszó-, torna- és vívóversenyeken szerepelt eredményesen, de válogatott labdarúgó is volt. Tanulmányai befejezése után egy ideig a kisszállási uradalmon dolgozott segédtisztként, majd önálló gazdálkodásba kezdett, és a Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán telepedett le, 1905-ben megnősült, két lánya és egy fia született. Főhadnagyként, majd századosként harcolt az első világháborúban, harminc hónapig szolgált a szerbiai harctéren. Birtokán hunyt el szívelégtelenségben 1932. november 9-én, ötvennégy éves korában, sírja a budapesti Kerepesi temetőben található.

• magyar bajnok (1897)