Tizenkét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban
Vitéz Balogh Lajos 1903. május 10-én született Budapesten, mivel édesapja id. Balogh Lajos honvédezredes volt, akit 1935-ben posztumusz vitézzé avattak, fia is jogosult volt a vitézi cím viselésére. Édesanyja, Mátékovits Kornélia 1953-ban hunyt el. Balogh Lajos 1922-től 1936-ig a MAFC atlétája volt, elsősorban távolugró, de rövidtávon és tízpróbában is gyakran elindult a versenyeken. 1924-ben szerepelt először a magyar válogatottban, s a címeres mezt 1933-ig összesen tizenkétszer ölthette magára. Élete első országos csúcsát 1929-ben állította fel, távolugrásban 7,43 méterig jutott. Egy évvel később szinte valamennyi versenyén győzni tudott. Pályafutása a harmincas évek elején teljesedett ki, távolugrásban sorra gyűjtötte az egyéni országos bajnoki címeket (1928, 1930, 1931, 1933). 1933-ban, pályafutása csúcsán, távolugrásban az angol bajnokságon is első helyezést ért el, s ebben az esztendőben újabb országos rekordot jegyzett (7,49 méter).
Az ollózó technika hazai úttörője volt
Európa egyik legjobb távolugrója és az ollózó technika hazai úttörője volt. Mérnöki tanulmányai közben szerzett mozgáselméleti ismereteit már versenyzői pályafutásában is kamatoztatta. 1928-ban részt vett az amszterdami nyári olimpián, ahol távolugrásban betegsége miatt azonban csak a 23. helyen végzett. A főiskolai világbajnokságokon 1928-ban, Párizsban távolugrásban a harmadik, 1930-ban, Darmstadtban a második helyen végzett, ugyanitt a magyar 4 × 100 m-es váltó tagjaként harmadik helyezést ért el. 1937-től a Magyar Athletikai Club (MAC) színeiben folytatta a sportolást, és 1944-ig ott versenyzett. Ebben az időszakban bajnokcsapatok tagjaiként szerzett újabb ob-győzelmeket, így 1937-ben, 1941-ben és 1942-ben a távolugró, 1942-ben és 1944-ben a kalapácsvető (!) bajnokcsapatnak is tagja volt.
Edzőként a világ tetején
A második világháború befejezése után is az atlétika közelében maradt. 1946-ban a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, 1954-től pedig a Testnevelési Tudományos Tanács tagja lett, 1956-tól 1963-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének főmunkatársaként az atlétikai mozgások biotechnikájával foglalkozott, emellett évekig tanított a főiskolán. Edzőként is a sportmozgások biomechanikáját vizsgálta, a gépészmérnöki diplomája mellett atlétaszakedzői képesítéssel is rendelkezett, 1961-ben mesteredzői címmel tüntették ki. Legismertebb tanítványa a magyar atlétika első női olimpiai bajnoka, a magasugró Csák Ibolya, de edzette a távolugró Gyarmati Olgát, illetve a kalapácsvető Németh Imrét és Csermák Józsefet is.
Mérnökként is a sport közelében maradt
1931-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, s előbb a Műegyetemen, majd 1946-tól az Iparügyi Minisztériumban dolgozott. 1947-ben, mint a Független Kisgazda és Polgári Párt tagját, a Nagy Ferenc-féle összeesküvés koholt vádjával letartóztatták, s a „köztársaság-ellenes összeesküvés” résztvevőjeként tízhavi börtönbüntetésre ítélték. Minisztériumi karrierje ezzel lezárult, 1948-tól 1956-ig tervezőmérnökként sportlétesítmények építésével és tervezésével foglalkozott. Olyan sporttelepek viselik a keze nyomát, mint a Vasas 1952-ben átadott népligeti stadionja, a Budapesti Honvéd 1953-ban elkészült Dózsa György úti pályája, vagy az 1954-ben megnyitott Népstadion edzőpályái. Balogh Lajos vezette többek között a Budapesti Vörös Lobogó és a Budapesti Dózsa sporttelepeinek átépítését és kibővítését is. Tervezőmérnöki száműzetése 1956-tal ért véget, a TF atlétikai tanszékének munkatársa lett, s visszatérhetett a kedvenc kutatási témájához, amelynek eredményességét Csák Ibolya berlini olimpiai bajnoki címe igazolta.
Olimpikonok a családban
Felesége, Kael Anna az 1928-as olimpián a tornacsapat tagja volt, és társaival összetettben a negyedik helyen végzett. Lányuk, Balogh Anikó válogatott atléta volt, Balogh Lajos unokája, Petőváry Zsolt pedig világbajnoki bronzérmes vízilabdázó, aki az 1988-as és 1992-es ötkarikás játékokon is képviselhette a magyar színeket.
Díjai, eredményei
• olimpikon (1928)
• Universiade 2. távolugrásban (1930)
• Universiade 3. távolugrásban (1928)
• Universiade 3. a 4x100 m-es váltóval (1930)
• 4x magyar bajnok távolugrásban (1928, 1930, 1931, 1933)
• 3x magyar csapatbajnok távolugrásban (1937, 1941, 1942)
• 3x magyar csapatbajnok kalapácsvetésben (1941, 1942, 1944)
• angol bajnok távolugrásban (1933)
