Ő volt a magyar atlétika első junior-világbajnoka
Bagyula István hétévesen látott először rúdugrót, nagymamája a Csepel SC-nél takarított, és a nyári napközis tábor helyett a kisfiút elvitte magával a munkahelyére, ahol éppen a rúdugrók edzésébe csöppent, az edző kiszúrta, másnaptól pedig már ő is ott ugrált a többiekkel a távolugrógödörbe. Edzője Etédi Endre lett, irányításával a 130 centis Bagyula már átugrotta a 190 centit. Tizenöt éves korában azonban edzője Svédországba ment, új edzője pedig teljesen más felfogással közelítette meg a rúdugrást, és az atletikus képességfejlesztést szem előtt tartva számos más versenyszámot gyakoroltatott tanítványával, így 22 éves koráig nem sikerült megfelelő ugrásszámal és fizikai állapottal elkezdenie a versenyszezont. Ebből azonban így is kijött egy juniorvilágcsúcs és egy korosztályos világbajnoki cím, 1988-ban ugyanis a kanadai Sudburyben 565 centis rekorddal nyert a későbbi olimpiai bajnok szovjet Makszim Taraszov előtt, s ő lett a magyar atlétika történetének első junior-világbajnoka.
A rúdugrás megfogja az embert, szinte függőséget okoz. Mert folyamatos motivációt jelent, hogy a sikeres kísérlet után rendre kicsit magasabbra tegyük a lécet.
„„
Egyszer még Bubkát is legyőzte
A korosztályos világbajnokság előtt, tizenkilenc évesen ki tudott menni öt hétre korábbi edzőjéhez Svédországba, ami nagy szerepet játszott győzelmében, ráadásul olimpiai kijutást is eredményezett. Az 1988-as szöuli nyári játékokon hetedik lett, pedig még csak tinédzser volt. A tengerentúlon tanult tovább, 1989-től a fairfaxi George Mason University hallgatója lett, de elhúzódó egészségügyi problémái miatt sem 1989, sem 1990 nem hozott látványos fejlődést, bár az egyéni rekordja 570 centi fölött volt. 1991-ben fedett pályán többször is magyar csúcsot javított, 581 centivel zárta a téli szezont, megnyerte a fedett pályás és a szabadtéri amerikai egyetemi bajnokságot is. Abban az évben összesen 18 alkalommal ért el legalább 570 centis eredményt, köztük a máig érvényben lévő, 592 centis országos csúcsát Linzben 1991. július 5-én, majd az augusztusi tokiói világbajnokság döntőjében 590 centis ugrással ezüstérmet szerzett, csupán öt centivel elmaradva az aranyérmes szovjet-ukrán Szergej Bubka mögött. Ebben az évben egyébként az olaszországi Sestrierében legyőzte a sportág akkori első számú versenyzőjét.
Öt bajnoki címnél több volt benne
Bagyula Istvánt 1991-ben az év magyar atlétájának választották, 1992-ben Genovában fedett pályás Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett 580 centivel, pályafutása során pedig öt országos bajnoki címet (1988, 1989, 1994, 1995, 1998), csak sérülései akadályozták meg abban, hogy többször álljon a dobogó tetejére. Visszavonulása után, 2000-ben korábbi párja, a távolugró Vaszi Tünde edzője lett, közös munkájuknak a következő négy évben olimpiai döntő, országos csúccsal elért világbajnoki negyedik hely és Európa-bajnoki bronzérem lett az eredménye. Bagyula kapcsolatban maradt az atlétikával, volt néhány rúdugró tanítványa is, de nem dolgozott edzőként, miután Vaszi Tünde befejezte a sportolói karrierjét.
Díjai, eredményei
• olimpiai 7. (1988)
• olimpiai 9. (1992)
• világbajnoki 2. (1991)
• 2x Európa-bajnoki 10. (1990, 1994)
• fedett pályás Európa-bajnoki 2. (1992)
• 2x fedett pályás világbajnoki 5. (1990, 1994)
• fedett pályás világbajnoki 6. (1989)
• 5x magyar bajnok (1988, 1989, 1994, 1995, 1998)
• junior világbajnok (1980)
• 3x Universiade-győztes (1991, 1993, 1995)
• az év magyar atlétája (1991)
