Antal

Márta

A debreceni Antal Márta kézilabdázóként kezdte a karrierjét, 1952 és 1956 között a Kinizsi Húsos, majd a Gázművek csapataiban játszott, de többnyire csak csereként számítottak rá. Egy Csepel elleni edzőmeccsen döntött úgy, hogy más sportág után néz, mert bár szereti, a sportághoz vékony az alkata, és túl durva neki ez a játék. Az atlétika már nem volt ismeretlen a számára, 1954-ben sportolt az akkor Bp. Kinizsi névre hallgató Ferencvárosban, de később egy barátnőjével rendszeresen lejártak a Vasas-pályára mozogni. Az egyik alkalommal beállt a gerelyhajítók edzésére, és az edző, Várszegi József látott benne tehetséget, 1955-ben bevette a csoportjába a fiatal lányt, aki aztán pályafutása végéig, 1972-ig ott is maradt. A kézilabda után viszonylag gyorsan ment a gerelyhajító mozdulat pontos elsajátítása, hamar bekerült az ifjúsági, majd a felnőtt válogatottba. Előbb csapatbajnokságot nyert a Vasassal, majd 1959-ben már második volt az országos bajnokságon Balogh Anikó mögött, 1960-ban pedig már senki sem tudta legyőzni, és első országos bajnoki címét szerezte, így kijutott élete első felnőtt világversenyére, az 1960-os római olimpiára.

A kilencedik helyen végzett, pedig elsőre 50.25 méterre hajította a gerelyt, ami nem is volt a mezőnyben olyan rossz, de a szovjet Elvira Ozolina 55.98-as olimpiai rekorddal szerezte és tartotta meg a vezetést, a magyar sportoló pedig kétszer is ötven méter alatt dobott, így nem jutott be a hatos döntőbe. 1961-ben aztán elkezdte döntögetni az országos csúcsot, először 52.69-cel, a következő években pedig 52.81, 53.50, majd 54.11 méteres dobásaival. Az új típusú gerelyekkel sem sikerült a magyar csúcsdöntés, az 1962-es belgrádi Európa-bajnokságon ötödik lett, a következő évben pedig sérülésekkel bajlódott, így nem tudta megvédeni magyar bajnoki címét sem. Mégis boldogan zárta az évet, ugyanis összekötötték az életüket Rudas Ferenccel, a Ferencváros válogatott labdarúgójával. A tokiói olimpia éve aztán elképesztően indult számára, újra és újra megdöntötte az országos csúcsot, és az volt a célja, hogy az olimpián első magyarként ötvenöt méter feletti eredményt érjen el. Ez egyébként még az olimpia előtt sikerült neki, edzője pedig, látva tanítványa bombaformáját, azzal a jó tanáccsal küldte el Tokióba, hogy gyakorolja a dobogóra állást...

A tokiói olimpia selejtezőjében a szovjet Jelena Gorcsakova egy 62.40-es világcsúccsal nyitott, majd a döntőben a tizenhét éves, de hatalmas termetű román Michaela Penes elsőre 60.54 métert dobott, amivel nemcsak meglepett mindenkit, de végül meg is nyerte a versenyt, Gorcsakovának be kellett érnie a bronzéremmel, míg Antal Márta 58.27-tel a dobogó második fokára állhatott fel. „Éreztem, hogy messze szállt a gerely, pedig nem volt teljesen sikerült dobás, sajnos, behúztam a könyökömet. De erő volt benne és az íve sem volt túl magas. Amikor a melegítőmért indultam, csak azt láttam, hogy mögöttem, a lelátón Harmati Sanyi bácsi, Kulcsár Gergely és a férjem felugrik, boldogan integet” – idézi az 1964. november 6-i Népsport a Vasas SC Versenyzőjét. A hazatérése után is folytatódtak a sikerek, 1964-ben ás 1965-ben megnyerte a magyar bajnokságot, mint utóbb kiderült, az volt az utolsó hazai győzelme. A következő évben indult a budapesti Európa-bajnokságon, amelyen a hatodik helyet szerezte meg, és 1968-ban kijutott harmadik olimpiájára, Mexikóvárosba is, ahol egy nehéz idény után végül negyedik lett, az aranyérmet honfitársa, Németh Angéla nyakába akasztották.

Utolsó világversenye az 1971-es kontinensviadal volt Helsinkiben, amelyen három magyar sportoló jutott be a női gerelyhajítás döntőjébe, Rudasné Antal Márta a nyolcadik helyen végzett. A következő évben már nem jutott ki a müncheni olimpiára, és hivatalosan is visszavonult az aktív sportolástól. Ki szerette volna próbálni az edzői munkát, de klubjában, a Vasasban egy ideig csak mellékállásban dolgozhatott, és mivel három év alatt sem kapott edzői kinevezést, feladta ez irányú terveit, de a klubot nem hagyta el, az atlétikai szakosztály vezetőségében, majd 1991-től a klub elnökségében folytatta munkáját. Mellette más területen is dolgozott, többek között a vendéglátásban. Férjével még 1976-ban elváltak, egy fiuk született, Ferenc. "Érdekes, akkor ott, Tokióban nem bántott, sőt boldog voltam, örültem az ezüstéremnek is. Később azért rám jött a hiányérzet, de hát már minden okoskodás felesleges volt, meg felesleges ma is" – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak 2014 augusztusában. Rudasné Antal Márta 2017. június 6-án hunyt el, nyolcvanéves korában.

• 5x magyar bajnok (1960, 1961, 1962, 1964, 1965) • az év magyar atlétája (1964) • a Vasas Örökös Bajnoka (1986) • a Vasas Aranygyűrűje (2011)