Pálos

Péter

Pálos Péter 1985-ben született Budapesten enyhe értelmi fogyatékossággal. Tizenhárom évesen ismerkedett meg az asztalitenisszel egy balatoni nyaralás alatt, ahol nagyon megtetszett neki a sportág. Tizennégy éves volt, amikor édesanyja először levitte a BVSC edzésére, és annyira megszerette a közeget, hogy 2022-ig nem is hagyta el a klubbot. Mielőtt pingpongozni kezdett volna, az első nagy sportszerelem a kosárlabda volt számára, de egy sérülés után nem tudott ugyanúgy játszani, mint korábban. Kerülte a kontaktokat és nem volt olyan felszabadult a pályán. Az asztalitenisz viszont magával ragadta, itt nem kellett tartania a test-test elleni kontakttól így jobban a szívéhez is nőtt a sportág.

Sportkarrierje hamar beindult, 2007-ben már címvédőként érkezett az 5. INAS-FID asztalitenisz-világbajnokságra, ahol sikerült újra felállnia a dobogó legfelső fokára. Az Európa-bajnoki cím sem váratott sokáig magára, 2011-ben a horvátországi kontinensviadalon sikerült aranyérmet szereznie. Első paralimpiájára 2012-ben jutott ki, ahol rögtön második kiemelt volt. Nyerni ment a londoni játékokra és úgy érezte, hogy ha ez nem sikerült volna, azt óriási csalódásként élte volna meg. Ebben a mezőnyben egy francia és egy dél-koreai vetélytársától tartott leginkább, de nem talált legyőzőre, és paralimpiai bajnok lett 11-es kategóriában. A döntőben nagy riválisát, Szon Bjeong Dzsunt-t győzte le 12-10 arányban. A dél-koreainak a csoportkörben még sikerült megfognia Pétert, de a döntőben ezt már nem tudta megismételni.

A paralimpiát követő év tavaszán párosban indult német versenytársával a szlovén világkupán, ahol második helyen végeztek. Néhány hónap múlva az olaszországi Európa-bajnokságon is begyűjtött egy ezüstérmet. 2014-ben a para-asztalitenisz világbajnokságon szerzett bronzérmet. A 2016-os riói játékokon az éremszerzés volt az elsődleges célja, ami sikerült, hiszen egy bronz került a nyakába. Az elődöntőig magabiztosan játszott, ott viszont Florian Van Acker-rel szemben nem sikerült döntőbe jutnia. A bronzmeccsen a dél-koreai Kim Gi Te ellen 3:2-re győzött. Két évvel később egy világbajnoki ezüstéremmel lett gazdagabb, ahol a fináléban ismét belga riválisával kellett megküzdenie.

A tokiói paralimpiára első helyen kiemeltként érkezett, mégsem érezte úgy, hogy könnyű dolga lenne. A koronavírus járvány miatt sok verseny elmaradt, ezért nem tudta összemérni erejét ellenfeleivel. Szerencsére a vírushelyzet ellenére is tudott edzeni, mert az épek között játszott, ahol volt lehetősége versenyezni és sok vele hasonló szinten játszó ellenféllel találkozhatott. Első bajnoki címéhez képest sokkal nagyobb volt a konkurencia. Az ő kategóriájában tizenketten indultak, és közülük tízen is esélyesek voltak a győzelemre. A sorsoláson két ázsiai ellenféllel került egy csoportkörbe, akik megnehezítették a dolgát. Az öt nyert meccséből mindegyiket vert állásból fordította meg, ami igazolta, hogy a kritikus pillanatokban mentálisan összeszedetten és higgadtan tudott játszani. Az is segítségére volt, hogy az utolsó szezonban sok hasonló mérkőzésben volt része, amiknek emléke Tokióban erőt adott neki. A 2020-as paralimpián a négy közé jutás volt az egyik legfontosabb momentum számára, mert semmiképp nem szeretett volna érem nélkül hazatérni. A döntőben az ausztrál Samuel Philip von Einem ellen játszott, akit 3-2-re sikerült legyőznie, miután ellenfele a hálóba ütötte a labdát. Ezzel megszerezte a magyar csapat második aranyérmét a tokiói játékokon, és kilenc év után újra felállhatott a paralimpiai dobogó legmagasabb fokára.

Bár a tokiói paralimpia egy évvel el lett halasztva, a covidprotokoll még így is megnehezítette az ott töltött időt. A folyamatos tesztelések és nézők hiánya miatt a hangulat nem volt ugyanolyan, mint a korábbi években. Az utazás sem volt mindig zökkenőmentes, előfordult, hogy az adott időpontban kiválasztott busz mégsem érkezett meg, vagy nem volt akadálymentes. A versenylebonyolítás beosztása, sem kedvezett kifejezetten nekik. Az ott töltött két hét alatt egyszer tudtak a versenyteremben edzeni, mert nem jutott rá mindenkinek elegendő idő. Összességében viszont nagyon jó emlékekkel gondol vissza második győzelmére. A mérkőzéseken ugyan nem lehettek ott, de hazafelé a repülőtéren várták szerettei, és amikor meglátták őt azt skandálták, „Szép volt Petya!”

Sportsikereiért több díjat és kitüntetést is kapott. Első paralimpiai szereplése és bajnoki címe után megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Az Év sportolója gálán pedig átvehette Az év magyar férfi para és fogyatékos sportolója díjat. 2021-ben, amikor kilenc év után ismét paralimpiai aranyérmet szerzett Magyar Érdemrend középkeresztje csillag kitüntetésben részesült, valamint Zugló díszpolgára lett.

A versenyek által sok helyre eljutott a világban, de leginkább az Egyesült Államokba és Ausztráliába menne vissza. A védjegyévé vált, versenyeken viselt felemás cipős szokását továbbra is tartani szeretné. 2012 óta minden Paralimpián részt vett, 2024-ben Párizsban is láthatzuk küzdeni a dobogóért. Az MS11 egyéni férfi elődöntőben Pálos Péter ugyan nem bírt el ázsiai ellenfelével, de tiszteségesen helytállt a mérkőzés legvégéig. A Városi SE Dunakeszi sportolója London, Rio de Janeiro és Tokió után is érmet szerzett, amely ezúttal bronz színben tündökölt. Szeptember 26-án az Országház Kupolatermében került sor a XXXIII. Nyári Olimpiai Játékokon és a XVII. Paralimpiai Játékokon kiemelt eredményt elért sportolók és sportszakemberek állami kitüntetéseinek átadására, ahol Pálos Péter kétszeres paralimpiai bajnok asztaliteniszező A Magyar Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át.