Nem volt szerencséje a világbajnokságokkal
Lovászy János az asztalitenisz hőskorában volt játékos, amikor Magyarország a világ legeredményesebb nemzete volt a sportágban. Noha a neve szerepelt az 1932-es prágai világbajnokság lehetséges indulói között, végül itthon maradt. Az 1937-es rosszul sikerült badeni világbajnokságon tagja volt a 22-szeres világbajnok Barna Viktor, a 15-szörös világbajnok Szabados Miklós, és a 7-szeres világbajnok Bellák László fémjelezte csapatnak. A vb-ről azonban Lovászynak családi okok miatt haza kellett utaznia – az édesapja táviratozott, hogy kilencévnyi állástalanság után felvették a Postához –, így nem játszhatott a döntőben, amelyben a mieink 5:4-es vereséget szenvedtek az Egyesült Államoktól, s végül ezüstérmesek lettek.
Csapatban hat alkalommal nyert magyar bajnokságot: 1931-ben a BSE, 1932-ben az MTK, 1936-ban és 1938-ban a Duna SC, 1945-ben és 1947-ben pedig a Postás játékosaként lett aranyérmes.
Edzői sikerek férfi és női vonalon
Edzőként jelentős szerepet játszott a magyar női asztalitenisz-válogatott sikereiben az 1950-es és 1960-as években. Emellett olyan férfi versenyzők felkészítésében is részt vett, akik később világbajnoki érmeket szereztek: Gyetvai Elemérrel és Pigniczki Lászlóval is együtt dolgozott. A Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) elnöksége, 8-3/b/1960. (III. 24.) számú határozatával Mesteredzői címet adományozott neki Bihari Tibor, Juhos József, Várkonyi László, Kozma Béla és dr. Lakatos György társaságában. 1974-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényét kapta.