A Gambrinus teremből indult minden
A focihoz nem volt tehetsége, a Gambrinus pingpongteremben viszont nagyon jól érezte magát a Wesselényi utca sarkán. A kivételes érzékét az MTK megfigyelői vették észre, és már 14 évesen a klubban játszott. 1927-ben már megnyerte az ifjúsági bajnokságot. 1929-ben pedig már megnyerte első világbajnoki címét. A páratlan sikersorozatát a 30-as években folytatta. Egyesben, párosban, vegyes párosban, és csapatban is a dobogó tetejére állhatott. legnagyobb győzelmét visszaemlékezése szerint 1934-ben Párizsban érte el, amikor Bellák László állt az asztal túloldalán, és a döntő szettben riválisa vezetett.
Laci az ötödik szettben már 16:11-re vezetett, de ekkor... a bohém labdavirtuóz az órájára pillantott, és ütésközben ezt mondta: ma este új világbajnokotavatnak, Viktor! Nem választottam, csak valami olyasmit morogtam magamban,hogy nincs ennek még vége, barátom. És összeszorított fogakkal küzdöttem tovább. Az eredmény ismert. Egymás után nyertem a poénokat, a játszmát is. Szegény Laci döbbenten, magába roskadva ült le, senki sem tudta megvigasztalni
“„
Külföldre menekült, ott is halt meg
1935-ben Franciaországba menekült a fasizmus elől, nemcsak ő, hanem az egész válogatott elhagyta Magyarországot. Ettől még 1938-ban Magyarországnak nyert, és nem akármilyen körülmények közt. Egy autóbalesetben megsérült a keze, a jobb karjában a csontokat ezüstkapoccsal kellett összefogni. Mindez a teljesítményén nem látszott meg, ugyanúgy megnyerte a csapatsiker miatt fontos meccseket. A háború után Angliában telepedett le, ahol megkapta az állampolgárságot, és már Victor Barnaként folytatta. Ekkor ragadt rá a Mr. Table Tennis becenév is. Nagyon büszke volt arra, amikor 1950-ben hazalátogatott, boldogan köszöntötték a budapesti világbajnokságon. 1954-ben nyerte utolsó vb-érmét, ami a sorban a negyvenedik volt. 43 éves volt ekkor. Az angol válogatottal járta a világot, a Dunlop gyár alkalmazottja volt, amelyik ütőket is elkezdett gyártani. Szerte a világban tanította a pingpongot, Peruban halt meg.