Osváth

Richárd Sándor

Osváth Richárd 1985-ben, Szatmárnémetiben született, Papp Ilona és Osváth Sándor gyermekeként. Egészen fiatalon, 9 évesen kezdett el tőrözni Lengyel Éva és File Attila kezei alatt. Számos ifjúsági válogatott szereplése mellett több Balkán-bajnokságon elért első helyezéssel hívta fel magára a figyelmet, valamint hatszoros román országos bajnoknak is mondhatta magát 2006-tal bezárólag. A sportpályafutásával párhuzamosan felsőoktatási tanulmányait sem hanyagolta el, oklevelét a szülővárosában vehette át, testnevelőtanári képesítést szerzett az Universitatea de Vest Vasile Goldiș hallgatójaként.

Vívókarrierjébe 180 fokos fordulatot egy futball mérkőzés hozta el, amikor egy rossz megmozdulást követően térdéből letört egy porcdarab, így többször is megműtötték. A beavatkozásokat követően nem sokkal elesett, megütötte sérült jobb lábát, amely elfertőződött és lebénult. Néhány évre szüneteltette sportolói pályafutását, de semmiképp sem szeretett volna felhagyni imádott sportágával, így 2011-ben az „A” sérültségi kategóriában kezdett bele a kerekesszékes vívásba. Ekkor költözött Magyarországra, mivel Romániában nem tartottak megfelelő edzéseket parasportolók számára.

Eleinte tőrözött, aztán 2013-tól a kardot is felvette a repertoárjába. Ezt a döntését nem csak az indokolta, hogy a fegyver viszonylag hasonló a tőrhöz, hanem az is, hogy a magyar sporttörténelemben a kardozók fényes sikereket értek el, amely listáját szerette volna ő is gyarapítani. Ugyan 4-5 évbe beletelt, mire teljesen megszokta a kard technikáját, parádrendszerét. A páston is igen látványosan mutatkozott meg tehetsége, három paralimpiai ezüst- egy bronzérem, egy világbajnoki cím és vb-bronzérem díszeleg a vitrinjében, valamint a világversenyeken túl Európa-bajnokságokon is begyűjtött egy aranyat, három ezüstöt és két bronzot.

A 2012-es londoni játékok volt élete első paralimpiai szereplése és rögtön kiemelkedő eredményt ért el, bronzérmes lett tőr egyéni versenyszámban. Négy évvel később Rio de Janeiroban tovább tudta gyarapítani érempalettáját, kard és tőr fegyvernemben is a döntőig menetelt, majd egy-egy ezüst medállal térhetett haza. Harmadik paralimpiájára a felkészülés nem zajlott zökkenőmentesen. Nehezítette a felkészülését a COVID-19 világjárvány, amelynek köszönhetően a kerekesszékes vívók legtöbb eseményét eltörölték. A tokiói játékokig jóformán nem volt lehetősége megmérettetni tudását nemzetközi szinten, csupán csak egy rangosabb versenye volt. Ezek fényében a japán fővárosban rendezett paralimpián nem volt egyszerű dolga, azonban elszántságának köszönhetően újabb ezüstérmet szerzett a tőrőzök versenyén.

Karrierje során nem csak a paralimpiákon ért el kimagasló eredményeket, a 2011-es, sheffieldi Európa-bajnokságon nem talált legyőzőjére, aranyérmet nyert tőr „A” sérültségi kategóriában. Meghatározó pillanat volt ez, mivel ekkor szerezte meg a kvótát a londoni Paralimpiai Játékokra, valamint először csendült fel neki a Himnusz nemzetközi versenyen. Ekkor határozta el először magában, hogy komolyabban veszi a kerekesszékes vívást. Látta milyen lehetőségei rejlenek a sportvilágában, így célokat tűzött ki maga elé, amelyeket sorra el is ért.

De megállás nincsen, hiszen Richárd a 2024-es párizsi játékokra való felkészülést sem aprózza el. Vágya a legfényesebb paralimpiai érem megszerzése, ezért pedig mindennap komolyan készül a világeseményre. A vívó tíz, a Törekvésnél eltöltött esztendőt követően 2022-től a DEAC-nál készül, ahová főként Dávid László edző személye vonzotta, amellett, hogy Debrecenben külön páston tudja folytatni edzéseit.

A karrierjében az állami kitüntetései (a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének és lovagkeresztjének birtokosa) mellett a 2014-es Magyar Fair Play-díjára büszkébb a leginkább. Az Országházban vehette át elismerését, amely külön elismerés volt számára, hiszen a paralimpikonokat az olimpinokkal együtt részesítették elismerésben. A Magyar Fair Play-díjat 2014-ben kapta meg, miután az IWAS Egri Kerekesszékes Vívó Világkupán arra lett figyelmes, hogy ellenfelét nem tudja fegyverével megszúrni. Kiderült, hogy görög versenytársának kerekeszékének az oldaltámlája eltört, ezáltal kibővült a mozgástartománya. A versenybíró szabálytalanságot állapított meg és mivel nem volt póteszköze, kénytelen volt leléptetni. Richárd viszont mesterével, Erdei Péterrel konzultálva arra az elhatározásra jutott, hogy vállalják így is a mérkőzést, nem tudott volna örülni egy ilyen győzelemnek, nem lett volna teljességgel igazságos a siker. Így végül szoros vereséget szenvedett, de becsületessége később méltó elismerésben részesült.

A visszavonulását követő időszakra pedig már most határozott tervei vannak. Szeretne olyan sérült gyerekekkel foglalkozni, akiket a kerekesszékes sport világával ismertethet meg, így a komfortzónából való kihozatallal szeretné az életüket gazdagabbá, teljesebbé tenni. Ennek a küldetésnek az alapköveit már korábban lerakta, 2013-ban vívóedzői képesítést szerzett és onnantól három éven keresztül foglalkozott is ép gyerekekkel. 2016 végén ezt a gyermekei születése és az aktív pályafutása miatt megnövekvő leterheltség okán függesztette fel. Azonban látva azt, mennyi kiaknázatlan lehetőség van még ezen a téren, milyen sok hezitáló, a rendszeres testmozgástól alapvetően távolmaradni szándékozó hátrányos helyzetű fiatalkorút lehetne elnyerni a sportnak, szeretné kamatoztatni tudását, tapasztalatát annak érdekében, hogy minél kevesebb gyerek tekinthessen majd vissza fiatal éveire kihasználatlanként.

A World Abilitysport (WAS) 2024. június 7-én adta ki a tájékoztatást, hogy hazánk újabb hat paralimpiai kvótával gazdagodott, melyeben Richárd is benne volt. A férfi kard fegyvernemben a DEAC vívója kikapott a vigaszság második körében a japán ellenfelétől, így kilencedik lett a paralimpián. A férfi tőr kategóriában a negyeddöntőben elvesztette a küzdelmet, de vigaszágon egésen a 4. körig küzdött, ahol igyekezett felvenni a párbajt kínai ellenfelével szemben, azonban Saichun Zhong jobbnak bizonyult nála. Osváth Richárd ötödik helyen zárta a tőr fegyvernemet a párizsi játékokon.