A víz, mint természetes közeg
Tóth Ákos szülővárosában, a kiskunfélegyházi strandon tanult meg úszni, így idézte fel az emlékeit. „Mintha otthon játszottam volna az udvarban, olyan természetes közeg volt számomra a víz, hála, édesapám – dr. Tóth János gyermekorvos – nagyszerű pedagógiájának. Ösztönösen rátalált a napjainkban tudományosan kidolgozott elméletre, amely szerint az a legfontosabb, hogy a gyermek természetes közegnek érezze a vizet. Szinte észrevétlenül tanultunk meg úszni. Nem emlékszem, hogy valaha is tanított volna a tempókra.”
Madách Imre dédunokája edzette
Hamarosan rendszeresen úszóedzésekre járt, nem is akárkihez, Madách Imre dédunokájához! „Regénybe kívánkozik Kuchinka Vilmos élete – mesélte utóbb. – Hajdanán, versenyek sorát nyerte a medencékben, megpróbálta az élet. Kegyetlenül kitartóan edzett bennünket. Mai szemmel nézve ez persze csak úszkálás volt, de akkor kitűnően szerepeltünk a középiskolás versenyeken. Csak az érti boldogságunkat, aki tudja, hogy Félegyházán az uszoda megnyitása után be sem tették a lábukat az emberek a vízbe, ha nem volt legalább 30 fokos. Egy-két év múlva pedig egy mindenkit magával sodró edző révén virágzó úszószakosztály működött.” A középiskolás megmérettetéseknél Ákos nem jutott tovább – annál inkább a tanulmányokban, hiszen elsőre felvették a TF-re, ahonnan hamarosan végzett úszóedzőként és testnevelő tanárként tért vissza Kiskunfélegyházára. Kecskemétre vezényelték volna, de jött egy TF-es mentőajánlat, és ha már menni kellett, akkor inkább a fővárosba szegődött tanársegédnek. Komoly fordulópont volt, saját bevallása szerint, ha nincs ez a turbulencia, a következő negyedszázadot minden bizonnyal félegyházi testnevelőként tölti, aki a Madách-dédunoka utódjaként a helyi úszópalántákat trenírozza.
Nem úszókat, edzőket képzett
Sok év távlatából elmodhatjuk, hogy kevesen gyakoroltak akkora hatást a magyar úszósportra, mint dr. Tóth Ákos – igaz, nála a „tanítványok” szó nem versenyúszókat takar, hanem edzők sorát, akiket a TF-en oktatott tanárként, majd csaknem húsz éven át az úszótanszék vezetőjeként, miközben hét éven át szövetségi kapitányként is dolgozott. Megszámlálhatatlan tan- és szakkönyv szerzője, a Magyarországon rendezett világ- és Európa-bajnokságok többségén ő volt az úszóviadalok versenyigazgatója, mindezek megkoronázásaként pedig főszerepet vállalt a sportágat új dimenzióba helyező Úszó Nemzet Program alapjainak kidolgozásában.
Wladár olimpiai aranyánál ő a kapitány
A montreali olimpia kudarcát követően egy semleges szakembert kerestek az válogatott élére, a választás az úszóedzőket pallérozó agilis ifjú tanáremberre esett, akinek 1977-től 1984-ig szövetségi kapitányként a már akkor sem könnyen kezelhető Széchy Tamás mellett kellett valamiféle kontrollt és ellensúlyt képviselnie, ám ezt kiválóan megoldotta. Wladár Sándor 1980-ban 44 év szünet után nyert férfi olimpiai aranyat. 1984-ben aztán a Los Angeles-i játékok lemondása oly mértékben felháborította, hogy nem volt hajlandó megújítani kapitányi szerződését. Három évvel később megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, végre megalakult az akkor még Úszás és vizes sportok tanszékének nevezett önálló egység a TF-en, igaz, Tóth doktor eleinte ritkábban volt jelen, hiszen Kuvaitban is edzősködött, 1990-től pedig három hónapig a dél-koreai válogatott mellett tevékenykedett. 1991-ben aztán őt nevezték ki tanszékvezetőnek, és a következő csaknem két évtizedben új dimenzióba helyezte az ott zajló szakmai munkát. 1998 és 2001 között a görög úszók kapitányi tisztségét töltötte be – a helléneknél a mai napig áhítattal emlegetik, hiszen az addig meglehetősen amatőr alapon szerveződő úszósportot teljesen új úton indította el, ami igencsak rájuk fért a hazai olimpia előtt; azóta pedig a görögök komoly tényezővé váltak.
Egy legendás tanszék
Az időközben kandidátusi fokozatot is megszerző Tóth 2004-től a LEN úszóbizottságának magyar tagja, és 2006-tól a hazai rendezésű Európa-bajnokságokon, majd a 2017-es FINA világbajnokságon az úszóviadalok versenyigazgatójaként kulcsszerepet játszott a tökéletes lebonyolításban. Megosztotta a feladatokat fiatalabb kollégáival, akik aztán a 2017-et követő újabb budapesti világversenyeken az örökébe lépve ugyanolyan kimagasló színvonalon dolgoztak. „Mindig is bíztam a nálam fiatalabbakban – mondta egy TF-es interjúban. – Amikor elkezdtem építeni a tanszéket, olyanokat akartam magam mellé, akik tele vannak ötlettel és elképzeléssel, akik többre vágynak, mint én. Úgy vélem, ez nem volt rossz irány, nagyon erős tanszéket hoztunk létre. A kollégák nemcsak tudományos, szakmai téren is mind megbecsült személyek. A 2017-es budapesti úszó-világbajnokságon az akkori tanszék összes tagja ott volt valamilyen pozícióban a Duna Arénában, ennél nagyobb elismerést nem is tudnék elképzelni.” Egy másik beszélgetés során hasonló gondolatokat fogalmazott meg:
Nem tantárgyat tanítok, hanem hivatást, annak minden velejárójával. Az emberi kapcsolatok kialakítása mellett ugyancsak fontosnak tartom, hogy ha elérkezik az idő, át kell adni a helyünket a fiataloknak, én is így tettem.”
„„
Sportvezető, szakíró és oktató
2008-ban adta át a stafétát dr. Sós Csabának a tanszékvezetői poszton, de természetesen továbbra is tanított, és a fentebb említett feladatok mellett egy cikluson át, 2013 és 2016 között a MÚSZ alelnökeként is dolgozott. Könyvek sorát írta, egyetemi jegyzeteket, plusz az általa készített oktatóvideók a mai napig alapvetésként szolgálnak az újabb edzőgenerációk TF-es tanulmányaiban. Idővel nem csupán a tudományos fokozatok érkeztek elismerésként – egyébként 2020-ban nevezték ki címzetes egyetemi tanárnak –, hanem különböző kitüntetések is: 2015-ben vehette át a lovagkeresztet, előtte Kemény Ferenc-díjat, később Bay Béla-díjat kapott, beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, az európai szövetségtől pedig a LEN ezüstjelvényét vehette át az úszóbizottságban végzett 12 éves munkája elismeréseként. Tóth Ákos évtizedes harcot folytatott az úszásoktatásba beférkőzött, kizárólag a pénzre hajtó kóklerek kiszorításáért, az ÚNP országossá válásával mindez fokozatosan érvényre jut. Minő kontraszt, hogy 1983-ban még így beszélt az akkori magyar úszóvalóságról: „Elöljáróban el kell ismernem: nem álljuk az összehasonlítást az utánpótlás-nevelésben a fejlett úszósporttal rendelkező országokkal. Hátrányban vagyunk, későn ébredtünk rá, hogy mennyire fontos, elengedhetetlen a kötelező iskolai úszásoktatás, késve kezdtünk az uszodák, az iskolai tanmedencék építéséhez, és most nyögjük a lemaradás következményeit.”
Ars poetica az Illés zenekartól
A 80. születésnapján viszont már büszkén mesélhette: „Az oktatásmódszertan jut hirtelen eszembe, az igazi pedagógia érvényesülése. Amikor láttam tanítványaim fejlődését, legyen szó akár az egyetemről, akár az uszodai életről, nos, az megfizethetetlen élmény. Vagy említhetem az Úszó Nemzet Programot, amelynek előkészítésének tevékeny részese voltam, ötvenezer gyerek szerepel ebben a programban, ezt is óriási eredménynek tartom. Itt hadd emeljem ki ars poeticámat. Illés, Omega, LGT, imádtam ezeket a zenekarokat, és az egyik híres Illés-dal így kezdődik: Ne gondold, ó, ne, hogy tiéd a világ! Nos, minden tanítványomnak ezt ajánlottam figyelmébe. Hogy sohase helyezze önmagát előtérbe, ezt tekintem a filozófiámnak.” Tóth halálhíre 2026 szeptember elsején érkezett, fájó űrt hagyott maga után.
