Élete
Lukács József 1964-ben középiskolai tanári diplomát szerzett a TF-en és Békéscsabára költözött, ahol bekapcsolódott be a helyi tornasportba. 1969-ben elvégezte a TF-en a szakedzői szakot. Tizennégy éven át mellékállásban edzősködött (két évig általános, 12 évig középiskolában tanított), 1979-ben nevezték ki a tornaszakosztály vezetőedzőjévé, egy esztendővel később lett főállású edző. 1980-tól 2005-ig kereste kenyerét főállású edzőként.
A csabai tornászsikerek a 70-es évek közepétől jöttek folyamatosan: korosztályos és felnőtt bajnoki címek, csapatbajnoki sikerek, mesterfokú bajnoki címek, s nemzetközi porondra is kikerültek lassanként a legjobbak.
Ezek eredményeképp 1983-ban felkérték Lukács Józsefet a magyar női válogatott szövetségi kapitányává. Ő volt az első férfi kapitánya a női válogatottnak. Hat évig töltötte be e pozíciót, s ez alatt a szakmai vezetésével három Európa-bajnokságra, három világbajnokságra és a szöuli olimpiára is kijutott a felnőtt női csapat. 1989-ben mesteredzői címet adományoztak számára.
A kapitányi teendők után környezetváltozásra vágyott: az Egyesült Államokban, Sacramentóban vezetőedzőjeként dolgozott, majd 1991-től újból a békéscsabai torna klub edzője lett.
1996-ban, Atlantában újra olimpiai résztvevő volt, három tanítványa is tagja lehetett az olimpiai keretnek.
A Magyar Olimpiai Bizottságnak 1989-tól 2000-ig volt tagja, három cikluson keresztül.