IX. Paralimpiai Játékok, Barcelona
1992. szeptember 5-16. között rendezték meg a paralimpiai játékokat Barcelonában. A lövészetben Pais Kázmér képviselte Magyarországot, SH1-es kategóriában indult. Nem akárhogy nyerte el a kiküldetést. Tizennyolc évi szünet után kezdte újra az edzéseket 1991 márciusában, mert ott akart lenni Barcelonában, ahol az egészségesek között 30 éves fia, mint kerékpárversenyző állt rajthoz. Mert hiába a gyermekparalízis, meg a kerékpár balesetének maradandó nyoma, a Postásban, majd az Újpestben úgy megtanult lőni sportpisztollyal, hogy a jóval korszerűbb, Steyr típusú légpisztoly sem jelentett akadályt. Soha nem ért el világraszóló helyezéseket, de Tóth Imre és Balogh Ambrus edzőktől megtanult mindent, amivel eredményesen versenyezhetett. A versenyző mögött nem volt edző, továbbá Pais Kázmérnak a mozgássérültek között nemzetközi előversenyzésre sem volt lehetősége. A verseny megkezdése előtt Kázmér komoly lelki válságot élt át, és mivel a csapat orvosai és sporttársai sem tudták megnyugtatni, a negyedik sorozat után abbahagyta a versenyzést, eredménytelenül zárt. A versenyt követően táviratban kért elnézést a sportszerűtlen viselkedése miatt a magyar delegációtól.
A pincénkben levő pályán már ötszáznyolcvan kört is lőttem, most viszont mintegy nyolcvan körrel elmaradtam ettől. Hát, érti ezt? Ötvennégy éves koromra megértem, hogy úgy izgulok, mint egy kezdő. Elárulom, hogy az idén itthon véget vetettünk a ,,nőuralomnak”, elvégre a családból két férfi készül az olimpiára, a fiam és én.
“„
Családja
Mindhárom gyermekével megszerettette a sportot. Fia, Péter kerékpár versenyző, nagyobbik lánya tornász lett, majd edző a Postásban. A kisebbik lánya vívott az Újpestben. Kázmér az Auter Elektronikai Kft-ben dolgozott, ahol műszaki grafikus volt.