Balogh

Zsolt

Van egy olyan szófordulat a magyar nyelvben, ahol a születést ,,napvilágot lát” kifejezéssel illetik. Ez azonban nem minden esetben helyes megnyilvánulás, ugyanis nem mindenki születik azzal a képességgel, hogy lássa azt a bizonyos napvilágot. Így volt ez Balogh Zsolttal is, aki napjainkban már történelmi személynek is nevezhető, ugyanis ő az első magyar válogatott látássérült síversenyző. Parasportolóként számos sikert elért, köztük a legnagyobb, hogy 2018-ban részt vehetett a téli paralimpián ahol az óriás műlesiklás versenyszám látássérültek kategóriájában 15. helyezést ért el. Ezt a sikert, mint ahogy mást sem az életben, nem adták ingyen, hosszú évek munkája és megpróbáltatásai vezették őt idáig.

Balogh Zsolt teljesen vakon született. A kezdeti nehézségek és a speciális élethelyzet ellenére szinte semmi jelét nem mutatta látáskorlátozottságának: a szőnyeggyári óvodába járt, ugyanúgy sétált, játszott, mint a többi gyermek, sőt, 5 éves korától már egyedül közlekedett, hol busszal, hol vonattal. Habár családja nem rendelkezett kifejezetten sportos gyökerekkel, hiszen háztartási gépeket szerelő vállalkozásuk volt, és az aktivitás sem volt jellemző a mindennapjaikra, Zsoltot mindig is érdekelte a sport. Rendszeresen eljárt például tandem biciklizni a barátaival, de a korcsolyázásba és a motorozásba is belekóstolt, természetesen kísérővel. Szülei teljes mértékben támogatták sportos irányultságát, féltésük sosem kerekedett felül gyermekük ambícióin.

Gyermekkorában egy elég sikeres akkori televíziós gyermekműsor (Cimbora) készítői lehetőséget kaptak minden évben arra, hogy gyerekeket vihessenek két hétre Svájcba, sítáborba. A kezdeményezés keretein belül adódott a lehetőség a 12 éves Zsoltnak, hogy részt vehessen (azóta) élete legmeghatározóbb sporttáborában. Megtanult síelni, illetve ott merült fel benne a vágy is, hogy komolyabb szinten hódoljon ennek a sportágnak.

2011-ben kereste fel Fábián Attilát, aki addig csak kerekesszékes és végtagsérült sportolókkal foglalkozott, azonban meglátta a fantáziát a vak atlétában és megkezdték a közös munkát. Eleinte nem ment gördülékenyen a felkészülés: mivel a vak sportolók úgy síelnek le a pályán, hogy a guide-juk (vezetőjük) előttük halad és irányítja őket. Kezdetben gondot okozott a pályán történő kommunikáció hatékony kivitelezése, ráadásul nem volt túl ideális a felállás sem, hogy az edzője a guide-ja is egyben, ugyanis Fábián így nem tudta kívülről nézni és elemezni Zsolt technikáját, mozgását. Mivel boltokban nem lehetett kifejezetten erre specializált eszközt venni, eleinte próbáltak abból főzni, amijük volt, például leteszteltek egy idegenvezető szettet, Zsolt azonban semmit nem hallott a pályán. Végezetül Zsolt édesapja készített egy hátizsákba épített hangszórót, mellyel a guide utasításait már tökéletesen hallotta.

Zsolt első megmérettetése 2013-ban a spanyol világbajnokságon volt, ez még túl nagy falatnak bizonyult neki, elsősorban tapasztalatot nyert a részvétellel. Ebben az évben rátalált azonban guide-jára, Bocsi Bencére, így ideálissá váltak a felkészülési körülmények. A következő versenyre már külön edzővel és vezetővel mehetett. Zsolt a következő versenyen, Ausztriában az Ipcas szlalomon felállhatott a dobogó második fokára. 2014-ben megismételték ezt Franciaországban, továbbá óriás-műlesiklásban is bezsebeltek egy ezüstérmet. Zsolt 1-1 kivétellel (2015, 2017) szinte minden évben dobogóra tudott állni versenyszámában, illetve nagyobb a világbajnokságon stabilan a legjobb tíz között végzett. A 2016-17-es eredményei olyannyira kiemelkedőek voltak, hogy kvalifikációt szerzett a 2018-as téli paralimpiára, valóra váltva ezzel álmát és legnagyobb célkitűzését. Pjongcsangban a 15. helyet sikerült elérnie.

Beteljesítve célját, Zsolt a 2018-as paralimpia után visszavonult a versenyszerű parasíeléstől és a civil életére fordította a hangsúlyt, azonban nem távolodott el teljesen sportágától: A Látássérültek Szabadidős Sportegyesületének tagja és önkéntese, mely minőségében részt vett az első országos parasí bajnokság, az 1. országos parakerékpáros bajnokság, valamint a látássérültek műanyagpályás síedzéseinek megszervezésében és elindításában is. Szabadidejében hobbi szinten még mindig síel alkalmanként, illetve tandemkerékpározik is.

Háromszor is ezüstérmet szerzett Ipcas szlalom versenyeken, továbbá óriás műlesiklásban is kétszer állhatott a dobogó második fokára ezen nemzetközi versenyeken. A 2017-es világbajnokságon mindkét versenyszámában a legjobb 10 között végzett, továbbá ugyanebben az évben a Szlovéniában megrendezésre került Európa kupán már a a 4. és 5. helyezéseket sikerült megszereznie. Legnagyobb eredménye a 2018-as Phjongcsangi téli paralimpiai játékokon elért 15.helyezése óriás műlesiklásban.