Suba

Róbert

Suba Róbert 1980. július 17-én látta meg a napvilágot a Bács-Kiskun megyében található Kiskőrösön, Suba György és Suba Györgyné gyermekeként. Kacskaringós útja számtalan sportágon és egy súlyos baleseten keresztül vezetett el egy paralimpiai ezüstérem megszerzéséig. A teljes gyerekkorát Kiskőrösön töltötte – általános iskolában súlylökésben megyei dobogós volt, majd kézilabdára váltott, amiben Czinkóci Tibor kezei alatt egy univerzális, beállósként és szélsőként is bevethető játékos pallérozódott belőle. Ezt a sportágat vitte tovább a gimnáziumba, ahol az iskolai és a városi csapatba is beverekedte magát, sőt serdülőben és ifiben is pályára lépett az NB1/B-ben.

19 évesen szenvedte el azt az ejtőernyős balesetét, amelyet követően teljesen át kellett értékelnie a mozgáshoz való viszonyát. Sokat azonban nem hezitált: már a rehabilitációja során azon gondolkozott, miben próbálhatná ki magát, hogyan tudná feszegetni a határait. Első nekifutásra az úszás és a konditermi edzés került terítékre, viszont egyik mellett sem ragadt meg hosszú távon. Érdekes módon először éppen a kajakozás volt az, aminek a keretein belül világversenyre kezdett el készülni – Boronkay László csapatával tervezett indulni az ibizai quadrathlonon, ahol 40 kilométert kellett volna eveznie (erre a Velencei-tavon gyakorolt), végül azonban nem sikerült összegyűjteni a nevezési díjat, így ez a megmérettetés akkor kimaradt.

2003-ban aztán váltott, és elkezdett vívni: az OSC tőr- és párbajtőr-szakosztályában tanulta ki a sportágat, és olyannyira tehetségesnek számított, hogy számos nemzetközi világkupán is elindult. Ekkor viszont hirtelen túl nagy teherré vált a sport a civil élet mellett, és mivel ekkor Suba életében még eleinte a tanulás, majd a munka élvezett prioritást, hamarosan abba kellett hagynia a vívást.

2012-ben jelentették be, hogy a kenu is felkerül a paralimpiai palettára, ez pedig kapóra jött Subának: fiatalkorában rengeteget járt evezni a Felső-Tiszára, így egyáltalán nem állt tőle távol a sportág, preferálta a szabadtéri mozgásformákat – ez volt az a pont, amelyiktől kezdve hangsúlyosabbá vált az életében a sport. (Persze, ekkor sem köteleződött még el teljesen: gyakran járt 2500 méter fölötti hegycsúcsokra Olaszországba akadálymentesített sípályákra, ami melegágyat adott a téli olimpiáról szőtt terveknek, de a felkészülés komplikáltsága végül hamar sutba vetette ezt az ötletet.) Több dolog is motiválta: egyrészt tudta, azzal, hogy a balesetét követően egyáltalán nem hagyott ki, hanem folytatta az edzéseket, jó erőállapotban van, másodsorban segítségére szolgált az, hogy Magyarország kajak-kenu nagyhatalom, így az infrastruktúra adott volt. Harmadrészt részese szeretett volna lenni az íródó magyar kajak-kenu történelemnek egy esetleges kiugró eredménnyel, végül pedig a tény, hogy a 2016-os paralimpián debütált először hivatalos versenyszámként a parakenu. Az alapozás nem is sikerülhetett volna sokkal jobban: szűk három hónappal a paralimpiát megelőzően, a moszkvai Európa-bajnokságon két aranyérmet is besöpört. Az akkor 36 éves Suba Róbert először kenuban VL1 200 méteres versenyszámban nyert, majd kajakban KL1 200 méteren a döntőben is a legjobbnak bizonyult. Ez volt az első alkalom, hogy igazán nagy nemzetközi versenyen neki szólt a magyar himnusz, ami élete egyik legszebb emlékeként maradt meg neki, és itt tudatosult még erősebben benne, hogy miért érdemes ilyen nagy erőbedobással edzenie.

Rióra aztán rengeteget készült, hogy a lehető legjobb formában érkezhessen karrierje legfontosabb állomásához – és az első jelek nem is voltak rosszak, hiszen orkán erejű szélben tudott egy olyan időt húzni az előfutamában, amely a második helyen kvalifikálta őt a döntőbe. A másnapi fináléra kissé alábbhagyott a szél, azonban ezek továbbra is olyan körülmények voltak, amelyek egyetlen versenyző számára sem tűntek ideálisnak, egyikük sem így készült. Subában még az a félelem is felmerült, hogy akár el is halaszthatják az eseményt. Ez végül nem történt meg, és szerencsére ő birkózott meg az egyik legsikeresebben a nehezítő tényezőkkel: 45 ezred másodperccel a lengyel Jakub Tokarz mögött lemaradva a második helyen ért célba. Pokolian kiélezett volt a befutó, hiszen az első öt helyezett egy másodpercen belüli eredménnyel zárt – Tokarz például úgy lett aranyérmes, hogy az előfutambeli eredménye csupán a hatodik legjobb volt, így még egy középfutamra is kényszerült. Suba Róbert hatalmas örömként élte meg a riói ezüstérmet, amellyel sokévnyi kemény edzésmunkája érett be. Kiskőrösön pedig ehhez méltó, ünnepélyes fogadtatásban részesült, ami még tovább emelte sikere fényét.

Riót követően sem lehetett megállás: 2017-ben és 2018-ban is szerzett világbajnoki ezüstérmet, valamint a világkupákon is remekelt. 2021-ben a tokiói paralimpiát megelőző Európa-bajnokságon bronzérmes lett mind kajakban (KL1), mind kenuban (VL2). A kirobbanó formája ellenére a tokiói kvalifikáció nem sikerült, köszönhetően annak, hogy a 2021. júliusi magyar válogatón hiába vezetett 190 méteren át, a hajrában Juhász Tamás 4 tizedmásodperccel megelőzte, így ő jutott ki Suba helyett a paralimpiára.

A Tokió utáni ciklusban váltott egy éleset Suba, és a kajak helyett a kenu került a fókuszba, ezzel foglalkozik többet edzéseken, ebben fejleszti magát. Nehezítés számára, hogy Tokiót megelőzően a klasszifikációs bizottság döntése alapján átkerült a VL2-es kategóriába VL1-ből, amely egy sokkal keményebb kihívás: itt olyan ellenfelekkel kell versenyeznie, akik tudják használni a lábukat, így nagyobb egyensúly kifejtésére is képesek. Igazán ez sem látszik meg az azóta elért eredményein, mivel a 2022-es, kanadai világbajnokságon is sikerült kajakban a negyedik, kenuban pedig az ötödik helyet elérnie. Néhány héttel később, a müncheni multisport-Európa-bajnokságon hasonlóan szerepelt, ekkor mindkét kategóriában negyedikként ért célba. Így jelenleg amellett, hogy kisfiát neveli, és a kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnáziumban dolgozik, egyetlen cél lebegett a szeme előtt: a 2024-es párizsi paralimpia. Párizsban eljutott a férfi KL1 200 m döntőjéig, ahol 48.96 másodperccel a negyedik helyen, a férfi VL2 200 m, döntőjében 53.78 másodperces időeredménnyel pedig ötödikként ért célba.

A 2025-ös racicei Eb-n harmadik lett a KL1-es kategória döntőjében, amit Kiss Péter Pál nyert meg. A milánói világbajnokságon folytathatja.