Szabó

Nikolett Diána

Szabó Nikolett Diána 1979. május 11-én született Budapesten, Faragó Tünde és Szabó Béla gyermekeként. Már fiatalon problémái voltak látásával, akkor még csak egyik szeme volt rossz, a másik azonban folyamatosan romlott az idő múlásával. Látási nehézségeivel nem sokat törődött, megtanult együtt élni a korlátaival. A fővárosban kezdte meg általános iskolai tanulmányait, ahol kötelező volt a judo alapszintű ismeretének elsajátítása is. Az élete így igen korán összefonódott a sportággal és annak alapjaival. Sok választása nem volt, de ez nem is zavarta őt, mivel élvezte a tatamin eltöltött órákat. Ekkor még csak hobbi jelleggel tekintett a küzdősportra, a versenyzés lehetősége inkább a háttérbe szorult.

A középiskolai tanulmányainak befejeztét követően, 1993-ban tért le a Budapest Spartacus dzsúdótermébe, ahol Illés Sándornál jelentkezett edzésre. Kezdetekben vele, majd Keserű Józseffel edzett. Ekkor még Magyarországon nem volt ismert a paradzsúdó fogalma, így az épekkel közösen készült és versenyzett. Több magyar megyei- és országos bajnokságon is érmet szerzett, amely extra motivációval és energiával töltötte fel. A magyar válogatott tagjaként is többször szerepelhetett nemzetközi versenyeken, ahol szintén eredményesnek bizonyult. Sportolói karrierjének egyik nagy törése akkor következett be, amikor 1998-ban az orvosok eltiltották a versenysporttól. A szakemberek megítélése szerint a szemproblémáival nem lett volna szabad már korábban sem küzdősportot űznie. Nikolett kénytelen volt szögre akasztania cselgáncs ruháját és a sport nélkül folytatni mindennapjait.

Négy évet töltött el tatamira lépés nélkül, szinte már a sportágról is megfeledkezett. Váratlanul korábbi edzője, Keserű József kereste fel és magyarázta el neki a parasportban rejlő lehetőségeket. A szakember a sportágban utánpótlás és felnőtt szövetségi kapitányként, a szövetség technikai igazgatójaként, edzőbizottsági elnökeként tevékenykedett. Az élete 1999-ben fűződött össze a parasportolókkal. Nikolettet nem kellett sokat győzködni, elfogadta a felkérést és ellátogatott a fogyatékossággal élő cselgáncsozók edzésére. A környezet és hangulat megragadta őt, így nem is lehetett kérdés, hogy újra belekezd a sportágba. A 90-es években sikeresen összeszedett kellő tudást ahhoz, hogy ne keljen a sportág alapjait megtanulnia. Közel egy év felkészülés után már a paracselgáncsozók világbajnokságán, Quebec-ben mérethette meg tudását, ahol nem talált legyőzőre. A vb-aranyérem megszerzése kvótát is jelentett a 2004-es athéni paralimpiára.

A görögországi paralimpia igazán jelentős volt sportolói pályafutása során. Hat évvel az orvosi eltiltást követően nagy siker küszöbére küzdötte fel magát. Világbajnokként utazott Athénba, a Magyar Paralimpiai Csapat tagjaként újabb bravúrt szeretett volna elérni. A magabiztos menetelése a 70kg-os súlycsoportban egészen az elődöntőig tartott, ahol nem tudott nyerni. A bronzéremért folyó küzdelembe már több beleszólása volt, nem engedte kicsúszni kezei közül a harmadik helyet. Életének első paralimpiai medálját sikerült megszereznie Görögországban. Akkor nem volt teljesen elégedett, de utólag már büszkén tekintett vissza erre az eredményére is.

A paralimpiai bronzérem megszerzését követően nem lehetett kérdés számára a sportág folytatása. A felkészülését még felfokozottabban folytatta, mint korábban. A 2008-as pekingi játékokon még többet akart kihozni magából, és a dobogó legfelső fokát tűzte ki magának célul. A nemzetközi versenyei jól alakultak, sorra vitte haza az érmeket. Nehézségek azonban ekkor is adódtak, 2008 tavaszán megsérült, elszakadt az Achillese. A gyógyulás és a rehabilitáció sok ideig tartott, így nem tudott teljesen összpontosítani a pár héttel később kezdődő paralimpiára. A kvótája megvolt, így már csak a sérülése miatt kellett aggódnia a részvételét illetően. Az elutazás előtt napokban eldöntötte, hogy Achilles problémái ellenére is a kerettel tart a kínai fővárosba. A versenyen nem volt még teljesen szászszázalékos a lába, ami nehezítette a párharcait. Ellenfelei sok esetben ki is használták Nikolett sérülését, amivel még jobban megnehezítettek a feladatát. Végül a magyar judos a 70kg-os súlycsoportban ötödik helyen végzett.

A Pekingi Paralimpiai Játékok után Nikolettnek volt ideje a teljes felépülésre a következő versenyszezonig. A paracselgáncsozók Európa-bajnokságát Debrecenben rendezték meg 2009 nyarán. A paralimpia dzsúdós szintén részt vett rajta, ráadásul súlycsoportjában nem is talált legyőzőre, így Eb-aranyérmes lett. Korábbi fogadalmához híven készült a 2012-es londoni paralimpiára, bajnok szeretett volna lenni. A felkészülése kevésbé rögös úton zajlott, mint az előző ciklusban. Az angliai fővárosba nagyszerű formában utazott, az elődöntőig nem is talált legyőzőre. Azonban a fináléba már nem tudott bekerülni, de a bronzmérkőzésen sikeresen felülmúlta ellenfelét, így harmadik helyen végzett.

Az elkövetkezendő időszakban több nemzetközi sikert is magáénak tudhatott. A sportág 2013-ban ismét Magyarországon, Egerben rendezett Európa-bajnokságot, ahol a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Egy évvel később Coloradoba utazott, ahol a világbajnokságon remekelt és aranyérmes lett. A remek szereplésével újfent kvótát szerzett, ezúttal a Rio de Janeiro-ban megrendezésre kerülő paralimpiára. A pekingi felkészülési időszakhoz hasonlóan, ekkor sem kerülte el a sérülés. Egy évvel a játékok előtt, 2015-ben derült ki, hogy két porckorongsérve van, amivel nehezen mentek edzései. Az orvosai nem ajánlották a versenyzést, ráadásul a gyógytorna se segített számára. Nem teljes felkészüléssel, szinte csak erőnléti edzésekkel a háta mögött indult el a brazil városba. A sérülése ellenére a lehető legtöbbet igyekezett kihozni magából, így ötödik helyen zárta a paralimpiai szereplését.

A 2016-os Paralimpiai Játékokat követően megműtötték a kétszeres paralimpiai bronzérmes cselgáncsozót. Kezdetekben igyekezett fókuszálni a tokiói paralimpiára, azonban az idő múlásával letett ennek lehetőségéről. Fogyatékossággal élők számára fenntartott állami cégnél kezdett dolgozni, az élsporttól pedig visszavonult.