Króner

Ferenc

Króner Feren a magyar dzsúdó hőskorában, 1952-ben, tizenkilenc esztendősen a Budapesti Honvéd színeiben kezdte pályafutását, majd a Budapesti Haladásban, később a XVIII. kerületi Építőgépgyár Lőrinci Sportiskolában folytatta. 1962-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben szerzett cselgáncsedzői oklevelet, 1963-ban pedig maga is részt vett a Budapesti Spartacus szakosztályának megalapításában. „A Spartacus úgy lett nagy klub, hogy az alapoktól próbáltuk felépíteni. Rengeteg tanfolyamot szerveztünk, volt, hogy egy időben huszonnyolc tanfolyamunk ment Dunaharasztitól Törökbálinton át Szentendréig, onnan vittük be a tehetségesebb gyerekeket a klubba. Sok kisszövetkezet vezetőjét megnyertük támogatónak, legtöbbször úgy, hogy a buszon vagy villamoson láttam egy szövetkezeti hirdetést, kiderítettük, hogy az a szövetkezet támogatja-e már valamelyik szakosztályt, és ha még nem volt támogató, időpontot kértem, és felkerestem. Rászedtem, hogy támogasson minket, mindig egy prominens személyre, egy korábbi miniszterelnökre hivatkoztam, akinek a nevét hallva átgondolták, hogy nemet mondjanak-e. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy minden sportolót el tudtunk helyezni, mert nálunk nemcsak a legjobbak voltak fontosak. Ki is volt írva a terem falára, hogy ’Belőled sohasem lehetett volna bajnok, ha nem lett volna hozzá partner’. Ezek akkoriban mind új dolgok voltak” – idézte fel a kezdetekről.

Króner Ferenc a Szpariban néhány éven belül az ország egyik legerősebb műhelyét alakította ki, amely megszámlálhatatlan egyéni és csapat-, felnőtt és korosztályos bajnoki címet gyűjtött, később nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményekkel rendelkezett, olyan kitűnőségekkel soraiban, mint az olimpiai és világbajnoki hetedik helyezett, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes Szabó Ferenc, a háromszoros olimpikon, világbajnoki bronzérmes, ötszörös Európa-bajnoki dobogós Varga Imre, az Európa-bajnok Tolnai László vagy az olimpiai ötödik helyezett Dubovszky István, és közben olyan kitűnő edzők formálódtak a keze alatt, mint a későbbi szövetségi kapitány Moravetz Ferenc és Keserű József.

1983-ban kapta meg a mesteredző címet, később átvehette a legmagasabb sportági elismerést, a Magyar Judóért kitüntetés arany fokozatát. Elévülhetetlen érdemei vannak a női dzsúdó elfogadtatásában, 1983 és 1988 között ő volt az első női szövetségi kapitány. 1993-ban vonult nyugdíjba, de vezetőként még évekig szolgálta szeretett sportágát. A hetedik danos dzsúdó nagymester évekig volt a Magyar Judo Szövetség elnökségi tagja, majd szakmai alelnöke, 1997-ben pedig megbízott elnökként ő vezette egy éven át a honi szövetséget.

• Judoinfo.hu • Jochapress.hu • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum