Biró

Norbert

A paralimpiai bronzérmes judoka, Biró Norbert 1974. március 5-én született Cegléden Bíró Sándor és Benedek Mária fiaként. A sporttal már hat-hét éves korában találkozott, több sportágat is kipróbált, amire helyi szinten lehetősége volt, közte bátyja nyomdokaiba lépve a dzsúdót is, de akkor nem volt gyerek korosztályú csoport, olyan kevesen voltak, így mezőny híján hamar abbahagyta. Három évvel később tért vissza ehhez a sportághoz, ahol a nagyobb korosztályban már bőven voltak társai, főiskolás koráig folyamatosan edzett, bekerült az ifi válogatottba is, volt, hogy országos bajnokságon dobogós helyen végzett.

Ekkor kezdődtek a látásproblémái, ami a dzsúdó esetén különösen fontos, ugyanis szemproblémával nem javasolt a sportág, így nehéz sportorvosi versenyengedélyhez jutni. Emiatt egy időre szüneteltette az edzést, a főiskola alatt más sportokat próbált ki, de egyikben sem találta a helyét. A dzsúdóban volt edzői papírja, így vállalt tanítványokat, néha beállt velük küzdeni.

1996-ban a bátyja és későbbi edzője, Biró Tamás látta az atlantai paralimpiát és az ő segítségével ásta bele magát jobban Norbert ebbe a témába. Három évvel később, 1999-ben kijutott Rómába egy szakmai kongresszusra, ahol az IBSA* képviselői is tartottak előadást, majd megemlítették, hogy hamarosan rendeznek egy kvalifikációs versenyt és az ott részt vevők kvalifikálhatták magukat a rákövetkező évi paralimpiára. Ez a lehetőség felkeltette Norbert érdeklődését, hazai szinten felkereste a Magyar Paralimpiai Bizottságot, akik segítették a sérültségét bekategorizálni.

Látássérültként a B2-es kategóriába került és mehetett is a versenyre, amiről utóbb derült ki, hogy Európa-bajnokság volt. Vincze Gáborral (szintén látássérült paralimpikon) együtt utaztak el, első és második helyen végeztek, ezzel bebiztosítva indulásukat a sydney-i paralimpián. Akkoriban úgy volt, hogy egy évvel a paralimpia előtt vagy Európa-bajnokságot, vagy világbajnokságot rendeztek, amely egyben a kvalifikációs versenye volt a soron következő paralimpiának. Biró Norbert Sydneyben eljutott a bronzmeccsig, azonban ott kikapott a tajvani ellenfelétől és így az 5. helyen végzett. A vereség nagyon összetörte, abba szerette volna hagyni a sportot. A szövetségi kapitány tudta maradásra bírni, mondván a felkészülés alatt elrepül az a négy év, majd Athénban bizonyít.

Igaza volt minden téren, Biró megint a bronzmeccsig menetelt, ezúttal legyőzte iráni származású ellenfelét 12-11-re és egy jól megérdemelt éremmel térhetett haza. A parajudo sportág érdekes abból a szempontból, hogy nem jelenthető ki egyértelműen ki a jobb versenyző, elég egy jó mozdulat (jelen esetben ez az ippon, ami teljes értékű győzelmet jelent) és vége a mérkőzésnek, ami elég kiegyenlített küzdelmet hozhat. Akkoriban ráadásul a látássérült sportolóknál nem volt külön tartva a B1-B2-B3 kategória, mindenki küzdhetett mindenkivel, csupán a B1-es, tehát a teljesen látássérült versenyzőkre más szabályok vonatkoztak. A küzdőtér elhagyása alapesetben úgynevezett intést von maga után, 3 után kizárják a sportolót, a teljesen látássérült sportolókra értelemszerűen ez nem vonatkozik, hiszen ők nem látják a tatami széleit, hangjelzéssel tájékoztatják a feleket, a pálya mely részén tartózkodnak.

2005-ben, egy évvel a paralimpiát követően kijutott az Európa-bajnokságra, ahol ezüstérmes lett, majd rá egy évre, 2006-ban visszavonult az aktív versenyzéstől. Ennek az volt az oka, hogy párhuzamosan sportolt és edzősködött, amit nehéz volt összeegyeztetni, nem volt ideje pihenni, regenerálódni, ugyanis ha az ő tanítványai pihentek, akkor neki volt edzőtábor. Az ekkor 32 éves sportoló érezte, hogy ez túl megterhelő egyszerre, választania kellett, és amit még hosszútávon lehet csinálni, az az utóbbi.

Az idő őt igazolta, azóta ceglédi utánpótlásedző, a Magyar Judo Szövetség egyik ifjúsági keretedzője és a parajudo szakág vezetője a Magyar Paralimpiai Bizottságnál. Mindhárom helyen vannak versenyzői, mindenhonnan vannak versenyzők, csapatok, akik többek közt a felkészítése nyomán eredményesen tudtak szerepelni nemzetközi versenyeken. A 2018-as Ifjúsági Olimpiára 2 judokát küldtek, mindkettőt a ceglédi egyesületből. Özbas Szofi megnyerte, míg Végh Zsombor a harmadik helyen végzett. Keretedzői munkája révén a fiatal judokák 2016-ban egy csapat Európa-bajnokságon (ami külön kuriózum a sportágban, mivel az általában egy-egy elleni küzdelemből áll) ezüstérmet szereztek és a középdöntők során legyőzték az orosz válogatottat, akikről köztudott volt, hogy az egyik legjobbak.

Mind a Judo Szövetséghez, mind a Paralimpiai Bizottsághoz pályázat útján került be, előbbihez sportmúltjának, eredményeinek és szakképesítésének - ugyanis a Testnevelési Egyetemen szerezte judo szakedzői mesterdiplomáját - köszönhetően. Eleinte a többi edző félve tekintett rá, mondván egy látássérült, egyik szemére vak, másikra nagyjából 5-8%-ra látó edző hogyan fogja edzeni a gyerekeket. Ezt abszolút nem rosszindulatként fogta fel a kollegái részéről, egyszerűen csak tájékozatlanok voltak. A Szövetségtől Illés Sándor javasolta nekik azt, hogy várjanak fél évet, nézzék meg, hogyan boldogul, ha utána azt érzik, hogy gond van, jelezzék. Néhány hét, hónap alatt Biró Norbert bebizonyította, hogy nem véletlenül választották be keretedzőnek, sérültsége nem akadályozza a munkavégzésében.