Szávai

Csaba

Szávai Csaba 1957. december 21-én született Budapesten. Másfél éves korában egy vírusfertőzés következtében bal lába lebénult. Az fekvenyomással serdülő korában ismerkedett meg, édesapja vitte el az első edzésre az EVIG sportegyesület súlyemelő szakosztályához, később Kispesten, Kőbányán és Erzsébetvárosban is edzett. A kezdetekkor beleszeretett a sportágba és tehetségével hamar kitűnt társai közül.

1983-ban megismerték egymást Nánási Istvánnal, akivel közösen kezdték pályafutásukat a para-erőemelés világában, később pedig mindketten paralimpiai érmet szereztek. Szávai Csaba első nemzetközi versenye a szófiai nemzetek kupája volt, ami nem csak számára volt különleges, hanem az egész magyar para-erőemelés számára is, ugyanis ő volt az első hazai versenyző, aki nemzetközi porondon megmérettette magát. Ekkor már Kenderes Gábor tanítványa volt, akivel 2015-ig, a tréner haláláig együtt dolgoztak.

Pályafutása alatt összesen hat paralimpián vett részt. Először 1992-ben a barcelonai játékokra jutott ki, ahol nagyon közel állt a dobogós helyezéshez. A mérlegelés előtt megivott egy narancslevet és így két dekával több volt, mint ellenfele, akivel ugyanakkora súlyt nyomtak ki. Az akkori szabályok szerint pedig ebben az esetben az a versenyző végzett előrébb, aki könnyebb volt, így Szávai Csaba negyedik lett. Második paralimpiai szereplésekor Atlantában az ötödik helyet szerezte meg, 2000-ben, Sydneyben pedig nyolcadikként végzett. Egy év múlva megszerezte élete első Európa-bajnoki érmét, a budapesti rendezésű kontinensviadalon lett harmadik. Ez a verseny nem csak a bronzérem miatt, hanem a hazai közeg és szurkolók miatt is emlékezetes volt számára.

Az athéni paralimpián ért fel sportolói pályafutása csúcsára, ahol +100 kilogrammos kategóriában bronzérmet szerzett. Eredetileg negyedik helyen végzett, de utólag bebizonyosodott, hogy az őt megelőző ellenfelétől dopping vétség miatt elvették az érmet, így végül Szávai Csaba lett a harmadik. Miután 2004 decemberében kiderült, hogy mégis érmes, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság elküldte Budapestre az őt megillető bronzérmet. Bár Athénban nem állhatott fel a dobogóra, a para-erőemelő közösség megünnepelte eredményét. Az érem átvétele utáni első versenyén ovációval köszöntötték.

A londoni paralimpia előtt volt élete legjobb formájában, ekkor 240 kilógrammos nyomással felállította kategóriájában (+100 kg) a magyar rekordot, amit azóta sem döntöttek meg. Ezt a kirobbanó teljesítményt nem tudta a paralimpián megmutatni, ugyanis öt hónappal a kiutazás előtt otthonában megcsúszott és combnyaktörést szenvedett. Ennek ellenére felépülését követően kitartóan edzett és részt vett a londoni játékokon, de a sérülést megelőző formáját nem tudta visszahozni és végül nyolcadik helyen végzett.

A para-erőemelés népszerűsítése mindig is fontos volt számára. A magyar csapat mentoraként tevékenykedett, tartotta a kapcsolatot a sportolókkal, versenyek után felhívta őket vagy írt nekik, hogy gratuláljon eredményeikhez, ők pedig kikérték a véleményét és adtak a szavára. Érzékenyítő eseményeken vett részt, bemutatókat tartott, beszélgetett a frissen sérültekkel és biztatott mindenkit, hogy van élet a sérülés után. Célja a fogyatékossággal élő személyek megítélésének javítása volt.

Szávai Csabának feleségével, Judittal két gyermeke született. Amíg Budapesten lakott családjával, otthonuk pincéjében volt berendezve egy edzőterem fekvenyomópaddal, ahol rengeteget edzett. Amikor Vecsésre költöztek már nem vitte magával a padot, hanem odaadta az egyik utánpótlás korú versenyzőnek, ezzel is támogatva sportkarierjét. Azóta a pad Gyulára került, ahol felújították és nagy becsben tartják. A 2000-es évek elejétől fogva szervezte meg minden évben a tizenkilencedik kerületi önkormányzattal közösen a Havanna kupát. Közösen álmodták meg ezt a versenyt, amit halála óta nem szerveztek meg, de Szávai Csaba Emlékverseny néven szeretnék újraindítani. Sportolói pályafutása utolsó éveiben Baksa András volt az edzője, aki betegsége alatt is támogatta, és még azt is megszervezte, hogy az ágya mellett lehessen egy fekpad. Szávai Csaba 2021-ben, életének 63. évében hunyt el.