Ponyori

Sándor

Ponyori Sándor értelmi sérült sportoló 1978. január 19-én született Tatabányán, idősebb Ponyori Sándor és Ponyori Sándorné gyermekeként. Már az általános iskolában is kiemelkedett társai közül testnevelés órákon, így tanára elvitte a „nagyon gyorsan futó” fiút a helyi egyesületbe, a Tatabányai Sport Clubba edzésre. Azonban az nem nyerte el a tetszését, túl sok gyerek volt, a 20-30 fős csoporttal egy idősebb edző foglalkozott, nem tudott megfelelő figyelmet szentelni egyenként a tanítványainak. A társai által csak „Ponyónak” becézett Ponyori Sándor elmesélte, hogy volt olyan edzésük, ahol az volt a feladat, találjanak el egy műanyag palackot gerellyel, akinek sikerült, hazamehetett.

Egy hónap után ott is hagyta a csapatot, a középiskolai évei során keveredett vissza, mikor egy másik tanára vitte le újra a TSC-Geotech-hez, ezúttal az ugrószámokkal foglalkozó csoporthoz, ahol összesen négyen voltak, köztük Dömötör Balázs is. Többször versenyzett az egyesület színeiben az épek közt, például a minden évben megrendezett Magyar Atlétikai Csapatbajnokságon is rajthoz állt, legtöbbször távolugrásban erősítette a klubot. A folyamatos edzések a kisebb társasággal megtették hatásukat, a budapesti kvalifikációs versenyen könnyedén teljesítette a szinteket, így mehetett ki Atlantába (1996) a paralimpiára, de csupán egyetlen számban, távolugrásban. A távolugrás során hiába ugrott 6 méter fölé, végül 7 centiméterrel lemaradt a dobogóról és egy előkelő paralimpiai 4. helyezéssel tért haza.

A rákövetkező években folyamatosan indult a nemzetközi versenyeken, sokat utazhatott külföldre, ráadásul a távolugrás mellett más versenyszámokra is készült, bekerült a repertoárjába a 100 méteres síkfutás, a hármasugrás, sőt a 110 méteres gátfutás is, ennél hosszabb távokat már nem szeretett futni. 1998-ban egy sérülés következtében keresztszalag szakadása lett, amit nem műtöttek meg, mert féltek, hogy akkor oda a sportkarrierje. Egy tunéziai versenyen, melyre ezután a sérülés után került sor, edzés közben rosszul lépett és megfájdult a térde. Kérdésessé vált, egyáltalán tud-e majd ugrani másnap, Ponyori Sándor ezért úgy határozott, hogy a selejtező során annak érdekében, hogy minél kevesebb terhelésnek tegye ki az ugró lábát, bal, tehát a gyengébbik lábáról ugrott, de így is könnyedén döntős lett. A döntőben már a kis pihentetésnek köszönhetően fájdalommentesen tudott 7.15 métert ugrani erősebbik lábával.

Ezt követően gond nélkül kvalifikálta magát a soron következő paralimpiára, a megszokott távolugrás mellett immár 100 méteres síkfutásban is rajthoz tudott állni Sydneyben. A selejtezőből harmadik legjobb idővel jutott a döntőbe, azonban végül a negyedik helyet tudta megcsípni. Négyszer is visszalőtték a rajtot és csak egyetlen egyszer kiugrás miatt (mikor egy versenyző a rajtot jelző lövés előtt elindul), a továbbiakban olyan banális oka volt annak, hogy nem futhattak, minthogy valaki keresztülsétált a versenypályán. Ez mentálisan kimerítő volt számára és emiatt kicsit beragadt a lövést követően, ami egy paralimpiai érmébe került. A távolugrásnál azonban már neki kedvezett a szerencse, 6.94 méteres ugrásával a dobogó harmadik fokára állhatott. Érdekesség, hogy ezzel az ugrásával megnyerte volna az előző, atlantai paralimpiát.

Szinte minden nemzetközi versenyén elvitték doppingvizsgálatra, ezekből amit kiemelt, az az atlantai volt. Ponyori Sándor nem beszélte a nyelvet, így nem értette, mikor felszólították, menjen vizsgálatra, edzőjével a versenyt követően visszatért a paralimpiai faluba. Ott már várták őket azzal, hogy sürgősen térjenek vissza a stadionba, ott zajlik a doppingellenőrzés. Visszatérve a többi, előtte végző dobogós versenyző is ott volt még, a vizsgálatot végző szakemberek nagyon sok üdítőt itattak a sportolókkal. A mintavételt követően visszavitték őket a szállásukra, később kiderült, nem volt a szervezetében semmilyen illegális teljesítményt fokozó szer. Erre egyébként külön odafigyelt, így mikor orvoshoz ment, mindig vitte magával az aktuális doppinglistát, hogy olyan gyógyszert írjanak fel neki, ami nem tartalmazza a tiltott összetevőket.

2000-ben, a sydney-i paralimpián kiderült, hogy a spanyol kosárlabdacsapat tagjai közül jó néhányan csak megjátszották, hogy értelmi fogyatékosok, így miután kizárták őket, felülvizsgálat indult az összes értelmi sérült sportolóval szemben. Ez a felülvizsgálati hullám 2003-ban érte el Magyarországot, addig Ponyori Sándor nyugodtan versenyezhetett, a 2002-es Franciaországban tartott világbajnokságon távolugrásban nyerni tudott, 100 méteren pedig második lett. Sajnálatos módon nem sokkal ezután változtattak is az értelmi sérült sportolók kategóriájának kritériumain, lejjebb vitték a megállapított maximális IQ-határt, ez Sándorra nézve azt jelentette, hogy már nem fért bele a kategóriába, így még mielőtt felülvizsgálták volna, felhagyott a versenysporttal.