Pazinczár

Attila

Paralimpiai bronzérmes atléta, Pazinczár Attila 1965. március 20-án született. Az atlétika mellett csörgőlabda sportágban is kijutott a paralimpiára, továbbá tekézett is. 1979-ben, 14 évesen került fel Budapestre tanulni, a látássérültsége miatt azonban testnevelésből felmentették, hiányzott az életéből a mozgás, így megtalálta az atlétikát, amiben 1983-tól kezdve versenyezett is. Három évvel később a Göteborgban megrendezett világbajnokságon már dobogóra tudott állni, második lett súlylökésben.

Pályafutása során négy paralimpiára is sikeresen kijutott, először cirka öt évvel a versenyzői karrierjének megkezdése után, Szöulba kvalifikálta magát pentatlon versenyszámban. Az a megtiszteltetés érte, hogy ő vihette a zászlót a paralimpia megnyitóján. Az öt részből álló (távolugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, súlylökés és 100 méteres síkfutás) többpróbában az előkelő negyedik helyen végzett. Emellett csörgőlabdában is kijutott a csapattal, ahol a legjobb négy közé kerültek, majd a bronzmeccsen Egyiptom legyőzte őket, így itt is egy negyedik hellyel gazdagodott.

Atlétikában a dobószámok és a pentatlon voltak a kedvenc versenyszámai. 1989-ben az Európa-bajnokságon utóbbiban a második helyet szerezte meg, míg rá egy évre a világbajnokságon már két számban, gerelyhajításban és ötpróbában állhatott fel a dobogó második fokára. A sűrű versenyszezonban 1991-ben egy újabb Európa-bajnokság következett, ahol a gerelyhajítás és diszkoszvetés versenyszámban egyaránt Pazinczár Attila bizonyult a legjobbnak, ezzel megszerezte élete első két Európa-bajnoki címét, melyet még egy súlylökésben szerzett bronzéremmel egészített ki.

Az 1992-es, soron következő, barcelonai paralimpiája sikerült a legjobban, diszkoszvetésben közel 37 méteres dobásával a harmadik helyen végzett. Ezzel a dobásával 33 centiméterrel megjavította az általa tartott országos csúcsot. A másik két dobószámában is bekerült az első hat közé, súlylökésben 5., gerelyhajításban a 6. volt. A korábbi évek eredményes szerepléseinek köszönhetően újfent ő vihette a magyar zászlót a paralimpia megnyitó ünnepségén.

Atlétika karrierjének folytatásaként Dublinba utazott az Európa-bajnokságra, ahol két érmet szerzett. A megszokott módon dobószámok esetén ezúttal gerelyhajításban dominált, nem talált legyőzőre, majd távolugrásban is indult, ahol a harmadik helyen végzett. A rákövetkező évben, 1994-ben világbajnokságot rendeztek Berlinben, ahol gerelyhajításban bronzérmet nyert dobásaival. Egy évvel később, Spanyolországban volt egy újabb világbajnokság, ahonnan szintén érmekkel tért haza. A diszkoszvetés és súlylökés versenyszámokban a második legügyesebb volt és gerelyhajításban is csupán ketten tudták megelőzni.

Következett pályafutásának harmadik paralimpiája, Atlantába utaztak, azonban a felkészülés nem sikerült olyan jól. Ezúttal is ő lehetett a zászlóvivő a megnyitón, ezzel ő eddig az egyetlen olyan magyar sportoló, aki egynél többször, sorozatban harmadszor kapta meg a megtisztelő lehetőséget. Gerelyhajításban és súlylökésben így is a legjobb 10 között végzett, előbbiben hatodik, utóbbiban a hetedik helyet szerezte meg. A sikertelen szereplés elvette a kedvét és motivációját, ezen az 1997-es Európa-bajnokság tudott segíteni, ahonnan két dobogós helyezéssel tért haza, illetve akkor, egy szezon erejéig id. Tomhauser István segítette a felkészülését és ő lendítette át ezen a hullámvölgyön. 2000-ben még kijutott Sydneybe, életének 4. paralimpiájára, ahol a hetedik helyet szerezte meg gerelyhajításban. 2009-ben hunyt el, szívinfarktust kapott a pályán tekézés közben.