Németh

László

Németh László 1945. október 11-én született Ozorán Németh László és Biga Erzsébet gyermekeként. A folyamatosan romló látása miatt 19 évesen felkerült Budapestre a Vakok és Csökkentlátók Wesselényi Miklós Sportegyesületbe. Lehetősége nyílt több sportágat is kipróbálni, sakkozott, atletizált és csörgőlabdázott is, utóbbit 2020-ban fejezte be a koronavírus okozta lezárások miatt. Sportpályafutását úgy jellemezte, hogy sosem volt különösebben jó sportoló, csak nagy volt az akaratereje, és a kitartása tette lehetővé, hogy elérje eredményeit. „Amit véghez akarok vinni, azt véghez is viszem” – mondta a paralimpiai ezüstérmes sportoló.

Az egyesületi edzések mellett kiegészítésként többször fel-le futott a panelház 10 emeletén, ahol lakott, fekvőtámaszozott, erősített otthon és eljárt egy kevésbé látássérült társával futni. A közös futásokat úgy oldották meg mind edzésen, mind azon kívül, hogyha a pályán voltak, hogy társa egy dudával a kezében futott előtte, azt nyomogatta, Németh László így tudott a megfelelő irányba futni. Ha parkban futottak, ami legtöbbször a Városliget volt, vagy a könyökét fogta vezetőtársának vagy egy spárga segítségével tudta tartani a helyes irányt. Hamar fel kellett venniük egymás ritmusát, egy tempóban futottak. A kitartása mellett a plusz edzések és a jó szakedzők (Tóth István és Dosek Ágostonné) tették lehetővé, hogy a nemzetközi porondon is meg tudja állni a helyét. Edzések gyanánt volt, hogy két gyerek ült a nyakába, így nagyjából 100 kilogrammal guggolt a bordásfalnak támaszkodva, hogy erősödjenek a combjai, de a karját is folyamatosan erősítette, hogy a lehető legjobb fizikális állapotban legyen.

1984-ben sikeresen kvalifikálta magát atlétikában a New York-ban megrendezett Fáklya Világjátékokra. Hazai szinten a B1-es, azaz a legsúlyosabb látássérültségi kategóriában nem volt igazán ellenfele, ezért izgatottan várta a nemzetközi versenyt. A hosszú és fárasztó repülőút ellenére kipihenten állt rajthoz az ötpróbában, amely akkor a következő számokból épült fel: 100 méteres síkfutás, távolugrás, súlylökés, gerelyhajítás és 1500 méteres síkfutás. A 100 méteres síkfutás során egyik edzője 60 méternél állt, míg másik a célnál, a versenyzők egyesével futottak, edzőjük hangját követve. A távolugrásnál jóval nagyobb sáv állt rendelkezésükre a látássérült sportolóknak, ahonnan el kellett ugraniuk. A megszokott deszka körüli plusz-mínusz 50 centiméteres sáv hivatott kompenzálni azt, hogy a sportoló sérültsége okán nem látta, honnan ugrott. Németh László hosszú idő távlatában is pontosan emlékezett a nekifutására. 25,10 méterről indult neki, edzője a deszka környékén állva hívta, majd amikor kellően közel ért, kimondta a vezényszavakat: „Rajt, kettő!” és tanítványa tudta, hogy a „kettő” felkiáltásra kell dobbantania és ugrania. Mind távolugrásban, mind hármasugrásban kategóriájában a legjobb volt a magyarok közt.

A súlylökés és gerelyhajítás versenyszámok során csupán irányba állították az edzők, míg az 1500 méterhez a verseny szervezői biztosítottak segítőt minden versenyző számára. Németh László 4 versenyszámot követően a 6. helyen állt, de a kedvenc száma következett. Kitartása és akaratereje révén 1500 méteres síkfutásban volt a legjobb. Az előzetes időeredményeik alapján olyan látó futót adtak a versenyzők mellé, akiről tudták, hogy bírni fogja az iramot. Németh László tanult ugyan németül, oroszul és franciául is, de angolul nem. Szerencsére az alapszavakat tudta, így a verseny előtt tudott kicsit kommunikálni vezető futótársával. Megnyerte a futamot és annyira jó időeredményt ért el, hogy ezzel egészen a 2. helyig előre került. Vicces anekdota, hogy egy másik látássérültségi kategóriában lévő honfitársára hitték azt, hogy ezüstérmes lett, mivel összességében jobb eredményei voltak Németh Lászlónál, így nagy volt a meglepetés, hogy ő állhatott a dobogó második fokára.

Büszkén tért haza, de végül magánéleti okokból hamar felhagyott az atletizálással és figyelmét a csörgőlabdának szentelte, amivel szintén kijutott nemzetközi versenyekre. A sport szeretete egész élete során megmaradt. Németh Lászlónak 2022. elején csípőprotézis műtétje volt, melyből sportmúltjának köszönhetően hamar felépült. A koronavírus-járvány után szeretett volna visszatérni a csörgőlabdázáshoz, azonban inkább a gyógyulásra koncentrált.