Nánási

István

Nánási erős testalkatú, zömök gyerek volt, „Vasgyúrónak” is nevezték társai, az általános iskola második osztályában kezdett el sportolni. Több sportágat is kipróbált, azonban 15 évesen megbetegedett, súlyos tüdőgyulladását követően nem gyógyult fel maradéktalanul, asztmás lett, emiatt nem tudta folytatni a sportolást. Néhány évvel később talált rá az erőemelésre és a helyesen kivitelezett gyakorlatok javítottak a légzőszervi problémáin is. Edzéseinek meglett a gyümölcse, több hazai versenyen is dobogós helyen végzett.

1983. március 21-én a munkahelyén egy 11 tonnát szállító kistargonca sofőrje nem látta Nánási Istvánt, így balesetet szenvedett. Kórházba szállítását követően két hónapig volt kómában, vérmérgezést kapott és amputálni kellett az egyik lábát. Az ominózus esetet megelőzően 100 kiló feletti testtömeggel rendelkezett, azonban a hosszas kezelések és betegágyon töltött idő következtében jelentősen lefogyott. Ekkor határozta el, hogy nem hátrál meg a sportolástól és felépülését követően komolyabban fogja venni az edzéseit.

A korábban csak testépítéssel foglalkozó sportembert a Mozgásgátoltak Halassy Olivér SC-hez irányították, ahol az atlétikát javasolták neki. Eleinte nem tetszett neki ez a sportág, azonban már első pillanattól kezdve látható volt rátermettsége. Vinkó György keze alatt edzett és készült súlylökésben. Olyan jól haladt az edzésekkel, hogy majdnem a New York-i Fáklya Világjátékokra is kijutott azután, hogy pár hónapja még a kórházban folytatta rehabilitációját. Végül négy évvel később, Szöulban tudta megmutatni magát, ahol két sportágban is indult, ugyanis az atlétika mellett nem mondott le az erőemelő edzésekről sem, így abban is sikeresen kvalifikálta magát a paralimpiára. Annak ellenére, hogy a két sportág nagyon eltérő, másféle izomzat, izomszerkezet szükséges hozzá, Nánási István megoldotta, hogy mindkettőben ott legyen a világ élvonalában. Hogy arányos maradjon mindkét karizma, bal és jobb kezével egyaránt lökött súlyt. Néha annyira jól ment neki, hogy megfordult a fejében, kezet vált és bal kézzel lök majd versenyeken is.

A szöuli paralimpia azonban nem várt meglepetéseket tartogatott. A súlylökés ugyan az atlétikai számok közül már az első napon lezajlott, de az eredményhirdetést csak az utolsó napon tartották meg. A népes mezőnyben 18 versenyző állt rajthoz, mindenki másnak volt műlába, egyedül Nánási István állt oda féllábbal. Beülhetett volna kerekesszékbe, de nem érezte volna igazságosnak a többi kerekesszékes versenyzővel szemben. Végül az álló kategóriában egészen 11 méter 58 centiméterig lökte a szert, amivel ezüstérmes lett. Túl az első sportágon, előrefelé tekintve következett az erőemelés, ahol a 100+ kilogrammos kategóriába került besorolásra. Ennek az volt az oka, hogy a végtag hiányos sportolóknál kompenzáció gyanánt hozzáadták a testtömegükhöz a hiányzó végtagjuk egy kalkulált súlyát. Ez láb esetén a testsúly 1/9-e volt, így hiába nem volt 100 kilogramm felett, a korrigált testsúlya igen, ezért abban a kategóriában kellett versenyeznie. További bonyodalmat okozott az, hogy elfelejtettek neki rajtszámot kérni, ami nélkül azonban nem állhatott rajthoz a versenyző. Szerencsére az utolsó pillanatban kapott egyet, de addigra a többi versenyző már melegített, így kisebb hátránnyal került be. Mindezen nehézségek ellenére a 170 kilogrammot ki tudta nyomni, ezzel pedig egy újabb ezüstérmet szerzett. A két éremért cserébe edzője egy tokaji aszúval ajándékozta meg, melyet nem bontott fel.

Eredményes szereplése miatt 1990-ben őt választották az év parasportolójának, ezt a díjat abban az évben osztották ki először. A következő évben ugyanezen, az év parasportolója választáson a második legtöbb szavazatot kapta. 1992-ben újra kijutott a paralimpiára, ezúttal Barcelonában állt rajthoz szintén súlylökésben és erőemelésben. A verseny előtt nem sokkal tüdőgyulladással kórházba került, ami némiképp hátráltatta a felkészülését. Mivel nem szerette volna négy év munkáját veszni hagyni, titokban edzett rá és kiutazott Spanyolországba. Jóllehet sokat készült, a fizikai erején megérződött a kórházban töltött idő, ráadásul a verseny előtt beült szaunázni Szávai Csaba sporttársával, ami tovább rontotta egészségi állapotát. Ugyan erőemelésben 20 kilogrammal többet tudott kinyomni, mint korábban Szöulban, ez sajnos kevés volt a dobogóhoz és a negyedik helyen fejezte be a versenyt. Ezután már be is lázasodott, így a súlylökésnél betegen lépett a dobókörbe, ahol emiatt hiába igyekezett, csak a hetedik tudott lenni.

Ezt követően annyira csalódott volt, hogy abba akarta hagyni a sportolást, illetve addigra már megszülettek gyermekei, így a családjával is szeretett volna sok időt tölteni, főleg, hogy felesége súlyos beteg lett. Ezen okok miatt végül visszavonult az aktív versenyzéstől, a végsőkig kitartott párja mellett és utána a munka mellett minden idejét a családjának szentelte.