Lorencz

Péter

Lorencz Péter 1959. március 19-én jobb könyök alatti karhiánnyal született Szombathelyen, Lorencz Elemér Géza és Lorencz Gézáné gyermekeként. Közösségi ember volt, szabadidejét társaságban szerette tölteni. Fiatalon sok időt töltött burgenlandi rokonainál, az ottani környezet és közösség pedig magával ragadta. Életének első évtizedében ismerkedett meg a sporttal, azon belül is az atlétikával. Első edzője Tóth Zsuzsanna volt, aki segítette felkészülni pályafutása korai szakaszában.

Tanulmányait Szombathelyen, a Derkovits Gyula Általános Iskolában kezdte, majd az Úttörő Utcai Általános Iskolában folytatta. A nyolc osztály kijárását követően a Nagy Lajos Gimnáziumba vették fel, ahol le is érettségizett. Mindemellett a sport sem szorulhatott háttérbe, megragadta az atlétika pálya varázsa. Leginkább futó- és ugrószámokban jeleskedett. Szülővárosában, a Szombathelyi Vasakarat Egyesületben járt heti több alkalommal edzésre. A középiskolát követően orvosként szeretett volna továbbtanulni, tanulmányai azonban hiába feleltek meg az elvárásnak, elutasították. Az akkori rendszerben az orvosi alkalmasságin nem tudott megfelelni jobb karja miatt. Így kénytelen volt új célokat kitűzni maga elé és 1978-tól a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnök hallgatója lett, valamint német szakfordítói tanulmányokat végzett el. Később, 1983-ban hazaköltözött és a Rába Futóműgyárban kezdett el dolgozni és német szövegeket fordított.

Tanulmányai mellett a sport nem évült el, ekkor még a parasportolók rendszere kevésbé volt ismert. Hazai versenyeken indult ép társaival együtt, akikkel sikerült jelentősen felvennie a versenyt. Külön technikát dolgozott ki a futószámokra, hogy a kanyarban tudja tartani lépést az ellenfeleivel. A jobb kar hiánya miatt ugyanis nehezebb volt számára az íven maradnia, de ez ellen is sikerült megtalálnia a megfelelő módszert. Solymos Endre 1975-ben kereste fel és ismertette vele a fogyatékossággal élők sportolásának lehetőségeit. A Vasakarat SC alapítója megkérte, hogy Lorencz Péter csatlakozzon hozzájuk és készüljön fel az 1976-os torontói paralimpiára. Az akkor 17 éves atléta örömmel állt a kihívás elébe, szívesen utazott ki a versenyre. A Magyar Paralimpiai Csapat tagjaként 100 és 400 méteren, valamint magasugrásban lett volna érdekelt. Azonban arra senki nem számított, hogy az akkori keleti blokk országait hazarendelik egy politikai döntés miatt. A magyar delegáció számára három nap alatt végett ért a verseny, az akkor született eredményeket pedig egészen 2016-ig nem ismerték el hivatalosan. Lorencz Péter jó esélyekkel utazott Torontóba, de ezt nem tudta megmutatni a világ számára akkor.

Tovább hajtotta a dac, szerette volna bebizonyítani rátermettségét, miután nem volt esélye pályára lépni Torontóban. A négy évvel később esedékes paralimpia újfent kudarcként vonult be a történelembe Magyarország számára, viszont nem a sportolók teljesítménye miatt. Az 1980-as paralimpia felé vezethetett volna a Magyar Paralimpiai Csapat útja, Arnhembe (Hollandia), de a Torontóban átélt politikai nyomás ezt a világeseményt is áthatotta. Az eredetileg Moszkvában tervezett paralimpiát a Szovjetunió politikusai elítélték, lemondtak a rendezés jogáról, sőt kijelentették: a nemzetükben nem élnek fogyatékossággal élők. E döntésük egyértelműsítésének céljából megtiltották a keleti blokk országainak a részvételt a soron következő paralimpián. Így Magyarország sem vehetett részt a versenyen. Ekkor Lorencz Péter a tanulmányaira kezdett fókuszálni és egyedül edzett, mivel nem talált trénert Miskolcon.

Szülővárosába 1983-ban, egy évvel a soron következő paralimpiai játékok előtt tért vissza. Ekkor már dolgozott, de szeretett volna továbbra is rajthoz állni a rangos nemzetközi versenyen. Simon Gyulával hozta újra össze az élet, aki segítette felkészülését. Önköltségen végül sikerült a kijutás New York-ba, ahol a Fáklya Világjátékokat rendezték (a paralimpia akkori megfelelője). A nyugati világ teljes ámulatba döntötte, korábban nem találkozott olyan népes mezőnnyel egy versenyen sem. A metropoliszban edzhetett első alkalommal rekortán pályán, ugyanis Magyarországon erre nem volt lehetősége. Az új borítással nem volt felhőtlen a viszonyuk, mivel ez szokatlan volt számára, a csonthártyája begyulladt tőle. Így állt rajthoz 100 méter síkfutásban, ahol a döntő futamot követően negyedikként ért célba. Két századmásodperccel maradt el a győztestől, és mintegy másfél órát kellett várniuk a célfotó kiértékelésére. A 10.64 másodperces egyéni csúcsot jelentő futására azonban egész élete során a legbüszkébb volt, pedig még egy jelentős eredményt ért el New York-ban. Sérültségi kategóriájának magasugrás versenyszámában 180 centiméteres kísérletét sikerült abszolválnia zord időjárási körülmények között, ezzel megszerezve az ezüstérmet. A kimagasló szereplését 400 méteres futásával zárta, amiben kilencedik lett.

A magyar delegáció, valamint a szombathelyi atléta is évekig azt hitte, hogy magasugrásban bronzérmet szerzett. A versenyt követően három azonos színű medált akasztottak a dobogón álló két osztrák és egy magyar sportoló nyakába. Akkoriban nem voltak különböző színű és mintázatú érmek a paralimpiákon. Lorencz Péter bronzérmesnek titulálta magát, ám néhány évvel halála után fény derült az igazságra. Lorencz és az egyik osztrák ellenfele holtversenyben végzett másodikként, így valójában ezüstérmet szerzett.

Lorencz Péter sportolói pályafutása további egy évig tartott. A paralimpia mellett nemzetközi versenyeken is érdekelt volt, több Európa-bajnoki érmet is bezsebelt. Utoljára 1985-ben állt rekortánra a paraatléták brüsszeli Eb-versenyén. Karrierjével kénytelen volt felhagyni, mivel munkahelye nem támogatta a sportolást, valamint magánéletére is fókuszálni szeretett volna. 1988-ban házasodott össze Lorenczné dr. Köves Ilonával, majd négy gyermekük született. Nem adta fel korábbi álmait és 2002-ben orvosbiológiai mérnöki képesítést szerzett, majd dolgozni kezdett a Markusovszky kórház onkológiai osztályán. A szakfordításai és a németek szeretete okán Burglandban is sokat időzött, ahol a német kisebbségnek tagja lett. Lorencz Péter 2012. december 4-én hunyt el Szombathelyen.