Sport mindenek felett
Mindig is erős fizikummal rendelkezett, házilag gyártott súlyemelő eszközeivel gyakorolt, idővel pedig az iskolai birkózó csapat tagja lett, később a nehézatlétika is bekerült a repertoárjába. Budapestre költözve a Kertészeti Egyetem hallgatója lett, azonban harmadéves korában máig ismeretlen okokból mindkét szeméről leváltak a látóidegek. Többszöri műtét sem tudta megmenteni a látását, csőlátással élt és hosszú időre felhagyott a sporttal. Filozófiát tanult és telefonközpontosként helyezkedett el. 12 évvel a retinaleválás után végleg elveszítette a látását 1977-ben. Bár már korábban volt róla tudomása, csupán ekkor kereste fel a Wesselényi Miklós Sportkörét. Kitartó edzésmunkájával számos nemzetközi viadalra eljutott.
New York – Az első paralimpia
Hegedűs Béla 1984-ben New Yorkba utazott a magyar csapattal, hogy három dobószámban küzdjön. Diszkoszvetésben érte el a legjobb helyezését, ugyanis csupán 60 centivel maradt le a dobogóról, 30,17-tel a 4. helyen végzett. Súlylökésben a 7., gerelyhajításban pedig a 8. helyet szerezte meg a népes mezőnyben. Ez egy jó löket volt számára, hogy tovább folytassa a versenyzést, habár a későbbiekben nem indult már három versenyszámban. Amellett, hogy sportolt, idővel ő lett a klub atlétika szakosztályának vezetője, munkájával 10-15 fős stabil brigád alakult ki, volt amikor 50-nél is több látássérült atléta edzett a csapatban.
Sporteredmények
1986-ban elindult a göteborgi vb-n, ahol diszkoszvetésben újfent a 4. helyen végzett. Az 1988-as szöuli paralimpián nem vett részt, négy évvel később kiutazott Barcelonába, ahol érmet vártak tőle. Ez sajnos nem sikerült, a látássérült dobóatléták erős mezőnyében Hegedűs a diszkoszvetésben majdnem két méterrel elmaradt a New York-i legjobb eredményétől. Végül ott egy 8. hellyel, míg súlylökésben egy 6. hellyel kellett beérnie. Pályafutásának harmadik, egyben utolsó paralimpiáján, Atlantában megismételte a barcelonai paralimpiát, súlylökésben a 6., a diszkoszvetésben 8. lett.
Mindezek mellett a kertészkedés örök
Hegedűs a sportpályafutása és szakosztályvezetői tevékenykedése mellett sem távolodott el eredeti szakmájától. A kertészkedés, ültetés továbbra is nagy szerepet játszott az életében, látásvesztése ellenére egyedül gondozta saját és édesapja telkét is.