Két válogatottnál is vezetőedző volt
Idősebb Pigniczki (Pusztai) László 1955-ben lett a Budapesti Spartacus versenyzője, és 1959-től 1967-ig volt válogatott kerettag. Sportolói pályafutása csúcsát az 1959-es dortmundi világbajnokságon csapatban nyert ezüstérem és az 1964-es Európa-bajnokságon Faházi Jánossal párosban szerzett 3. hely jelentette. 1965-ben megkapta az év asztaliteniszezője díjat. 1971-ben a TF-en asztalitenisz-szakedző oklevelet szerzett. Még játékosként kezdett el edzősködni a Spartacusban, majd sportolói pályafutása befejezése után 1975 és 1979 között az osztrák asztalitenisz-válogatott edzőjeként dolgozott. Ezután hazaért, és 1979–1984-ig a Bp. Spartacus edzője volt. 1984-től 1988-ig a magyar válogatott vezetőedzőjeként, 1989 és 1991 között pedig a német Hannover Niedersachsen edzőjeként dolgozott. Klubedzőként Magyarországon még a KSI-ben vállalt feladatot. Edzői munkájának elismeréséül 1983-ban megkapta a mesteredzői kitüntetést. Fia, ifj. Pigniczki László szintén asztaliteniszező volt. Unokája, Pigniczki Fanni világbajnoki bronz- és Európa-bajnoki ezüstérmes ritmikus gimnasztikázó.
Forrás
• Arcanum
• Asztalitenisz, 1997 (38. évfolyam, 1–12. szám) 1997. 08. 01. / 8–9. szám
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. II. kötet I–R (Szekszárd, 1994)